Franciaország a mai úticélunk, Béla írásából pedig sok minden más mellett az is kiderül, hogy még szinte tökéletes nyelvtudással sem egyszerű mindent elintézni, mert... mert csak. Avagy hogyan tarthat 9 hónapig egy tb-szám elintézése, és hogyan is néz ki a 22-es csapdája francia módra. (Külön köszönet a képekért!)

„Gyerekkoromat szüleim munkája révén Észak-Afrikában töltöttem, francia iskolába jártam és visszatelepülésünk után is maradtam a francia iskolában, így francia érettségim van, sőt, az első diplomámat is a Közgáz francia képzésén szereztem, így francia diplomám is van.

Itt kell megjegyeznem a kétkedőknek, hogy én Magyarországon már egyszer felépítettem magam, sikeres vállalkozásom volt és multiknak dolgoztam be hosszú éveken át, tehát nem a sikertelenség miatt „menekültem” az ún. "tutiba”.

Már régebben motoszkált a fejemben a külföldi munka és élet, így a válság okozta nehézségek miatt elővettem a tervet. Rá kellett azonban jönnöm, hogy hiába beszélek folyékonyan franciául, angolul és olaszul, plusz középszinten németül és alapszinten spanyolul, távolról gyakorlatilag lehetetlen állást találni.

Egy ilyen munkanélküli napon chatelni kezdtem egy régi francia barátommal, akinek egyetemista koromba tolmácsoltam, majd segítettem neki a cégét beindítani úgy, hogy én voltam a magyarországi kapcsolattartó az esetleges ügyfelek felé. Mivel többé-kevésbé rendszeresen beszéltünk, amikor megtudta, mi történt velem, felhívott telefonon, majd közölte, hogy keres valakit a cégébe értékesítőnek.

A 22-es csapdája francia módra

A francia rendszer elég sajátosan működik. Magyarországon az ember például besétál bármelyik bankba és 5 perc múlva van bankszámlája. Itt ez nem ilyen egyszerű. A bankszámlához kell lakcímigazolás. És mivel a franciák nem ismerik a lakcímkártyát, általában villanyszámlával vagy más rezsiszámlával igazolják a lakcímüket.

Három hétig laktam a kolléganőmnél, mire felszabadult a kinézett lakás, ekkor besétáltam a bankba a bérleti szerződéssel és az első fizetést igazoló bizonylattal, de azt nem fogadták el. Így hát beszaladtam a francia telekomhoz, rendeltem egy telefonvonalat gyorsan, és ki is akartam gyorsan előre fizetni, hogy kapjak számlát, de azt nem lehetett, ellenben kérték a bankszámlaszámomat, mivel itt minden csoportos beszedéssel megy.

Magyarra fordítva: ha kell a kék papír, akkor hozz előtte sárga papírt, de ahhoz, hogy kapj sárga papírt, be kell mutatnod a kék papírt... Végül ideiglenesen megnyitották a bankszámlát (bankkártya nélkül) és azzal tudtam intézni a dolgokat, de kellett egy kiadósat ordítani a bankfiókban.

Barátkozni nehéz, de jó hely

A kezdeti adminisztrációs nehézségeken kívül viszont én kifejezetten jó helynek tartom Franciaországot még akkor is, ha a franciák nem olyan nyitott emberek, mint spanyol vagy olasz társaik. Barátkozni valóban nehéz, ellenben mindenki nagyon udvarias és előzékeny ebben az országban.

Különösen jó érzés a feszültség hiánya, ami Magyarországon a levegőben és az emberekben szinte kézzel foghatóan jelen van. Persze hozzátartozik, hogy a francia gazdaság messze nem szenvedi úgy meg a válságot, mint a legtöbb kelet-európai vagy dél-európai ország. Itt még mindig 2-3 évente cserélik az emberek az autóikat (ezen a téren dolgozok, tehát első kézből látom) és inkább a magas felszereltséget keresik, mint a fapados változatokat.

A teljes posztot megtalálhatod az új helyen, elég csak ide kattintani!