Ismét egy inspiráló történet következik, engem legalábbis nagyon megragadott Urlauber írása, ami számomra két dologról tanúskodik: egyfelől arról, hogy soha nem szabad feladni egy új élet esélyét, másfelől arról, mekkora hiba eleve hátrányként kezelni az ötven felettieket. Jól olvasást és beszélgetést!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Több mint két és fél éve jött egy telefon: Gyere van egy lehetőség! Az előzményekkel nem akarok sokat foglalkozni, elég annyi, hogy még a válás – tehát a kisemmizés - előtt már tapogatóztam. A gond csak annyi volt, hogy komolytalanra vettek: „Te? Ugyan már! Jobban élsz mint mi, azt az egzisztenciát úgysem fogod feladni !
Feladtam...
Derengett valami, hogy jövő májustól megszűnik a kötelező munkavállalás stb., meg akartam előzni a külföldi cunamit.
Két nap alatt összedobozoltam a kevés megmaradt cuccomat – inkább emlékek voltak, hagytam is őket. Kiugrottam a több mint 10 éves munkaruhámból: fehér ing, öltöny, nyakkendő és két sporttáskával még azon a héten megjelentem Ausztria zöld szívében. Azért tartott ilyen sokáig, mert meg kellett várni a különböző papírjaim hivatalos fordításait; kis ismeretség, kapcsolat, de másfél nap alatt meglett. Akkor még nem tudtam, mennyire fontosak lesznek!
Nagyon lent kezdtem – rabszolgaként!
Napi 16-18 óra munka, ami azt jelentette, hogy elsőként felkelni – utolsóként lefeküdni, egész nap ugráltatás, csicskáztatás, méghozzá röhejesen kevés fizetésért. A gálya természetesen hotel & vendéglátás, soha egy nyugodt perc, soha egy hétvége vagy szabadnap. Jellemző, hogy amikor szünnap volt, többet dolgoztam, mint egyébként. Ja, a karbantartó örömteli élete... Te döntöttél, így most kuss van!
Mobilitásom: gyalog...
Négy hónap után tudtam először kölcsön verdával hazajönni – bár ne tettem volna!Lefogyva, szétbarmolt kezekkel, szó szerint lestrapálva kicsit megijesztettem az itthoniakat.
Fél év eltelte után éreztem, hogy a dobbantó deszka elkészült alattam, sokan megismertek és sokakat én ismertem meg. Szép óvatosan elkezdtem megalapozni a tervezett továbblépést: új munkalehetőségek, szoba vagy albérlet bérlése a környéken, stb. Eljött a nap, amikor reggel felmondtam, délben beköltöztem a saját garzonomba, majd 24 óra alvás után elkezdtem az új munkahelyemen dolgozni.
Mivel ezt már én választottam, a rossz után egy kicsit jobb következett. 8 és fél órás munkaidő, értelmes szerződés és a különböző papírmunkákat már saját magam rendeztem: e-card, Öst. sozialversicherung, Arbeitsbescheinigung, Meldebestatigung, stb., stb.
Mobilitásom: 1db női kerékpár
Az ipari műhelymunka viszont lehetővé tette a túlórákat és a hétvégi melót, vagyis most sem dolgoztam kevesebbet, de azt legalább értékelték és meg is fizették! Nyugis hónapok következtek igen kemény kétkezi, sokszor rettentő koszos ténykedéssel. A csendet kisebb munkahelyi baleset – kórház – műtét – táppénz törte meg a változatosság kedvéért (ugye a bejelentett munkahely fontossága).
Viszont Ausztria kezdett kinyílni! Még többen megismertek, befogadtak, sőt, már keresték a kapcsolatot velem.
Mobilitásom: 350 cm3
Elkerülve a „költöző madár” látszatot – és mert így terveztem – újabb bő fél év után kezdtem magam szisztematikusan árulni. Elő a hivatalos fordításokkal, elő az önéletrajzokkal és motivációs levelekkel – gyártottam a jelentkezéseket! Kötelező az osztrák mobilszám és e-mail cím!!! Persze, hogy volt már segítségem, támogatóm, informátorom. Rájöttek a barátaim: Te, ez mégis akar itt valamit!
Láss csodát! Jöttek is az állásinterjúk.
Nagyon kellett vigyázni az önéletrajzzal, mert 50-en túl, 2 diplomával, ha őszintén beírok mindent, az a túlképzettség látszatával nem szerencsés . Ha meg letagadom a lényeget, mehetek megint Putzboy-nak vagy kőműves mellé. Utólag nagyon fontos volt, hogy minden itt eltöltött napról volt munkaszerződésem, Arbeitsbescheinigung, Lohnzettel vagy Lohngehaltsabrechnung, Gebietskrankenkasse Einzahlung, stb., stb.
Egy idő után odáig fajult a helyzet, hogy aláírt – sok helybeli által irigyelt – munkaszerződést adtam vissza egy másik elnyert pályázat miatt. Jelenleg – már 1 éve – egy méltán világhírű gyár alsó/közép vezetői állásában dolgozom; főnökeim, kollégáim és főleg a magam legnagyobb megelégedésére. Talán mondani sem kell, hogy fényévnyire alapképesítésemtől, melyet 25 évig gyakoroltam.
Bár itt is az interjúk során többször és hangsúlyozottan jelezték, hogy diplomáimnak megfelelő státuszt máshol keressek! Mire én még többször és burkolatlan válaszoltam: nem státuszt akarok, hanem dolgozni! A közvetlen főnököm és a személyzeti igazgató – mint utólag megtudtam – fogadtak, hogy hány hónapot maradok? A fogadás tétjét a főnökkel és pár kollégával (igazi nemzetközi team) együtt söröztük el egy péntek este.
Gyorsmérleg
Ha gyorsmérleget kell vonnom, akkor: - nyugdíjas, relatív jól fizető állás, emelkedő és Ausztriában szigorúan 14 havi munkabérrel - új lakás / új autó / új barátnő - rendezett pozitív bankkontó - átlátható, kiszámítható és rendezett számlákkal a két és fél év termése!
Ha pedig őszinte akarok lenni magamhoz, akkor büszke vagyok, mert kőkemény munkával, akarással és kitartással, de megmutattam, hogy 50 felett is sikerül felállni és újrakezdeni – akar külföldön is! (Yesss’… ezt kerestem, ezért jöttem… csak az a fránya tájszólás ne lenne…)
PS: Gyakran járok HAZA de mindig megnyugvással tölt el, hogy akár 4-5 órán belül OTTHON lehetek!”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Lelassulni ehhez az életformához
Összespóroltam annyit, hogy elinduljak
Meg kellene próbálni Brazíliát
Kiábrándultam a magyar mentalitásból
Még időben elhagytuk Magyarországot
Túl gyorsan hullott az ölembe a lehetőség
Utolsó kommentek