Beköszöntött a hosszú hétvége Magyarországon, úgyhogy gondoltam, ma egy hosszabb poszttal jelentkezik a blog, ráadásul egy olyan helyről, ahol viszonylag ritkán járunk. Franciaországi kalauzunk Bea, aki lassan 4 éve él kint és igazán részletesen írt az élet minden területéről. Olvassátok, szóljatok hozzá!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on, komoly közösségi élet zajlik ott is, sok érdekes kérdéssel, kéréssel, beszélgetéssel. Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Gimnázium óta intenzíven tanultam a franciát, 16 évesen estem szerelembe az országgal (konkrétan Párizzsal), minden, ami francia volt, érdekelt és vonzott. Későbbi munkáim is mind ehhez a nyelvhez kötődtek, sokat repültem ki munka-ügyben, mely alkalmakkor mindig próbáltam jobban megismerni az ország egy-egy részét (némi szabadsággal megtoldva a munkaidőt, s körbejárva a környéken).

Egy idő után már sokszor úgy éreztem (bár nagyon szeretem szülőhazámat, mai napig elérzékenyülök, ha átmegyek valamelyik pesti hídon), hogy a lelkem Franciaországban szabadul ki a kalickájából és lesz szabadon kóborló madár. Talán ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogy most, hogy a sors (ha van ilyen) idesodort.

Sok év otthoni sikeres munka, általános szakmai elismertség, jó fizetés, biztos körülmények (saját másfél szobás lakás, autó, utazások akkor és oda, mikor és ahova szeretnék...) után úgy éreztem, valami mégis hiányzik az életemből. Nagyjából egy időre esett, hogy felmondtam az állásom, s egy távol-keleti országban tett utazásom során megismertem páromat. Szerelem első látásra, tudtam, hogy már régóta ismerjük egymást... (aki nem hisz a reinkarnációban, az a mondat végét felejtse el).

Helyretettem a gondolataim

A hosszú felmondási idő lejárta után bejártam a Caminót, hogy helyére tegyem mindazt a fejemben, ami az útkeresésemmel kapcsolatban ott kavargott, majd munkát kerestem Provence-ban. Egy korábbi utazásom során megismert haveromon keresztül kaptam könnyű és viszonylag normálisan fizető állást. Utazási irodában pultos, havi 17oo-18oo euro nettóért, bár ezért néha napi 1o-12 órát is bent voltam.

Igaz, hogy sokszor csak "őriztem" az irodát, olvastam a levendulaillatú levegőt élvezve az iroda előtt, mert órákig nem jött senki az iroda felé. Azért hozzáteszem, hogy bejelentve kevesebb órára voltam, de legalább nem minimálbérre. Azért ne higgye senki, hogy ez ilyen egyszerű, ehhez az álláshoz kapcsolat, nyelvtudás és "szakmai tapasztalat" is kellett. Nekem szerencsém volt, mindhárom összejött. A fizetés meg a turizmus szektorhoz és az elvégzett munkához képest átlagon felüli volt, mivel szezonális irodáról beszélünk, s tudvalevő, hogy a szezonmunka többet fizet.

Nagyot ugrok az eseményekben, hogy még legyen hely leírni azt a sok mindent, amiről beszélni szeretnék.

Közel 4 éve élek Franciaországban

Az idő egy részében Párizsban éltünk párommal, de mivel közben sokat utaztunk (több hónapos, távoli országokat érintő utak), így nem tudtam és nem is akartam tartós állást keresni. Ezért mindig csak pár hónapos munkákat kerestem és szerencsésen találtam is.

Többször dolgoztam Provence-ban a fent említett utazási irodában, de voltam szakács egy Pireneusok-beli síhely kis éttermében is, és tolmács Párizsban (a rendőrség megbízásából, ill a bíróságon). Mivel nemrég Dél-Nyugat Franciaországban telepedtünk le, itt kerestem fix munkát, így erről is van már némi tapasztalatom.

S akkor jöjjön most némi konkrétum.

Először is, senkinek nem ajánlom, hogy nyelvtudás nélkül csak úgy nekivágjon ennek az országnak, mert - főleg a gazdasági válság óta - még biztos nyelvtudással, szakmai tapasztalattal, több idegen nyelv ismeretével sem evidens az elhelyezkedés (legalábbis, ha az ember normális munkát keres, mert takarítani talán el lehetne menni pár száz szavas tudással is - megjegyzem, ide is KELL a francia nyelv alapismerete, ha mást nem, a munkaközvetítővel való kommunikációhoz, bürokráciához).

A franciák - bár vidéken kifejezetten barátságos népek élnek - amúgy is hamarabb befogadják azt, aki makog a nyelvükön, mert ők bizony nem szeretnek idegen nyelveken beszélni.

És akkor a papírok...

Ha már találtunk munkát, el lehet kezdeni intézni az ittléthez szükséges papírokat. TB számot (numéro de sécurité social) adnak ideigleneset, ha csak szezonmunkások vagyunk. Nekem először ilyenem volt, de gyanítom, hogy egyből lehet kérvényezni az állandó számot is. Ehhez néhány papírt be kell küldeni az illetékes (lakhely szerinti) TB hivatalhoz (Assurance Maladie), igazolványképpel, s néhány hét, vagy hónap múlva kiküldik a kártyát, ami nélkül elég nehéz a létezés itt.

Mivel ezt a számot mindig kérhetik, főleg munkavállalásnál kérik. Jó hír, hogy nem muszáj személyesen intézni, sorokat végigállni. Viszont előfordulhat, hogy többször visszaküldik az ember "dossziéját", mert nem teljes, lehagyott pl egy ékezetet valahonnan...

Mivel EU-tagok vagyunk, minden egyéb papír nélkül dolgozhatunk, hasonló feltételekkel, mint a franciák. CV mellé szerintem mindig csatolni kell egy motivációs levelet (emlékszem még az ekörül kialakult kis vitára egy korábbi bejegyzés kapcsán). Nos az én személyes tapasztalatom az, hogy jó, ha van motivációs levél. A franciák szerintem sokszor elég formálisak ebben a kérdésben. Az interneten remek mintákat lehet különben letölteni mindenféle dokumentumból, ami alapján össze lehet eszkábálni a sajátunkat...

Munkanélküli segély

A szociális háló nagyon jó, így a segély is. De nem érdemes erre játszani, mert aki a munkanélküli központ által küldött álláshirdetésre nem jelentkezik, interjúkon nem jelenik meg, annak rögtön megvonják a segélyét. És bizony sokszor a kvalitásunknál alacsonyabb szintű munkára is be tudnak hívni interjúra (bár engem eddig csak a megadott szektorban és szinten hívtak be).

Ahhoz, hogy jogosultak legyünk (mint minden francia állampolgár) a munkanélküli segélyre, papírral kell bizonyítani, hogy adott mennyiséget dolgoztunk. Ez az utolsó munka végétől visszaszámított 28 hónapon belül min. 122 nap, vagy 610 óra munkát jelent.

Min. 4 max 24 hónapig járhat a segély, általában annyi hónapra jár, ahány hónapot dolgoztunk. A mértéke kb 70%-a a nettó bérnek, ami a megelőző 28 hónapon belüli összes munkát veszi alapul, s abból átlagot számol (tehát ezen átlagfizetésünk 70%át kapjuk havi segélyként). Ez konkrétan elég magas is lehet. A minimálbér bruttó 1398 euró, ez nettó kb. 1100 eurót jelent. Tehát aki minimálbéren dolgozik, is kap annyit, amiből, ha szűkösen is, de meg lehet élni.

Átlagfizetések

Párizsban sokkal magasabbak, mint vidéken, de ez természetes, mert az élet is drágább a fővárosban. Csak két szektorról tudok pontosabb adatot: idegenforgalomban, pl utazási irodában több év tapasztalattal, nyelvtudással "projektvezetői" állás (mondjuk középszintnek felel meg) 2800-3500 euró bruttó havonta, ez vidéken 2000-2500 euró lehet maximum.

Pultos utazási irodában fővárosban 1400-2000 euró bruttó, míg vidéken a minimálbért kapja csak sokszor, ha szerencséje van, akkor max. 1500-1600 euró bruttót. Étkezési jegyet minden munkahely ad (ennek felét a dolgozó fizeti, általában 6-8 euró/nap, azaz 3-4 eurót ad a fizuhoz naponta a munkáltató).

Étteremben, kávézóban pincér a fővárosban megkereshet (sok munkával, átlag 10-12 óra per nap, heti 2 pihenőnappal) 2500-3500 euró nettót (meglepő, hogy néhány helyen egy részét feketén, zsebbe), míg vidéken jó, ha 1700-2000 eurót keres, igaz legtöbbször bejelentett munkával. De az átlag azért az, hogy vidéki pincér örül, ha 1700 nettót hazavisz havi 8-10 órás munkával. Ebből viszont meg lehet élni.

Szórakozás

Nem gond, ha be akar ülni az ember néhányszor étterembe (ebéd és vacsora árak között különbség van, átlag 10-18 euróból lehet megebédelni, ezért már 2-3 fogásos menü is lehet benne, vacsorára azért 20-30 euró jó ha van a zsebünkben, főleg, ha még inni is szeretnénk egy pohár bort), moziba (9-10 euró /szeánsz, de sok mozi kínál bérletet, 20 euró / hó limit nélküli bérlettől, viszont több havi elkötelezettséggel, vagy 25-30 eurós bérlet árakkal, ami általában 5 alkalmat rejt magában). A művészmozik 5-7 eurós áron is megkaphatók.

A kultúra egyébként is elég drága: múzeum, kiállítás 8-10, de a fővárosban néha 15-20 euró is. Tematikus múzeum lehet 20-25 euró is egész napra. Színház is inkább 20-30 eurónál kezdődik (ritkán ki lehet fogni 8-10 eurós előadásokat), opera 50-120 között... Jó hír, hogy vannak ingyenes programok, főleg Párizsban. Sok múzeum a hónap bizonyos napján ingyen látogatható.

Lakáskérdés

Fonák helyzet, nagyon nehéz normális és jó áru lakást találni, ha az embernek nincs fix munkája. Mondhatni lehetetlen. A lakáshoz munka kell, viszont kérdés, hogy hogy dolgozzunk valahol, amíg nem tudunk hol aludni? 22-es csapdája.

Mivel egy lakás bérbevételéhez kérik az előző 3 havi fizetéspapírt (bullletin de paie), az előző évi adóbevallást, egy vagy két kezest (akitől ugyanezeket a papírokat kérik), természetesen a személyi és egyéb alappapírokon kívül.

A kaució ált. 2 havi lakbér. Ha irodán keresztül találtuk a lakást, az elkér még egy havi lakbérnek megfelelő jutalékot a közvetítői munkáért. A felmondási idő attól függ, hogy bútorozott, vagy -zatlan lakást választunk. Bútorozott lakásnál 1 hónap, -zatlannál 3 hónap.

Lakbérek

Bútorozott lakás Párizsban 30-40 euró / nm (mi egy 25 m2es szuperül felszerelt, felújított stúdiót béreltünk 800 euróért, a 18. kerületben, az egyik legolcsóbb részen, lévén ez még fekete-negyed). Bútorozatlan stúdiót lehet találni 500 euróért is, de inkább 600. Másfél szobásat már inkább 700-900 euró között, persze kerülete válogatja. Ezek nem a belváros és a 16. kerület árai...

Vidéken más a helyzet. A világ végén, falvakban már 400-500 euróért lehet házat bérelni, vidéki nagyvárosban másfél szobás lakás (45-50 m2) 500-650 euró. A bútorozatlanban is többnyire van némi konyhai bútor, mosogató. Legtöbb esetben tűzhely is.

Ezekben az árakban legtöbbször benne van a közös költség, kommunális díjak (általában 50-100 euró / lakás), de az áramot (a 25 m2en havi 18 eurót fizettünk Párizsban, Toulouse-ban mindez 51 m2-re 22-24 euró fogyasztás szerint), telefont külön kell.

Néha még a melegvíz és gáz is külön van (gázra itt havi 20 eurót fizetünk, ami a főzésen kívül a fürdéshez használt melegvizet is adja). A telefon nagyon jó áron van, a szolgáltatók versengenek egymással. Mióta a free megjelent az új áraival, havi 20 euróért elérhető a net + Tv + korlátlan, internetes alapú telefon, minden fixre (a világ sok országába, így Magyarországra is), minden itteni mobilra ingyen.

Lakásárakról további infót a www.pap.fr, vagy www.leboncoin.fr oldalakon lehet találni. Itt eladó és kiadó ingatlan is van, sőt utóbbi inkább amolyan adok-veszek oldal.

Étkezés

A kajaárak nem sokkal drágábbak, mint otthon, sőt, ha az ember ügyesen és jó helyen vásárol (nagy szupermarketek, amiknek árai között is van eltérés, a legolcsóbb ált. a Lidl, Leader Price, de az Auchan is megfizethető jobb színvonallal, mint otthon, a legdrágább általában a Leclerc lánc), majdnem annyiból kijön, mint otthon.

A piacok drágábbak, bár sokszor bio, meg kiskereskedő, biztos minőség, de aki spórolni akar, inkább szupermarketben veszi meg a zöldséget, gyümölcsöt is. Hentes és sajtbolt is van mindenhol, sokkal-sokkal drágábbak, mint a szuperek, ide tényleg az jár, akinek van fix munkája és normál, átlagos keresete.

Bár ez is város és kerület kérdése, Párizsban a 18. kerületben rendszeresen hentesnél vettük a húst, viszont szinte csak "halal" volt (mohamedán rítus szerinti vágású), és jóval olcsóbb, mint a párizsi átlagárak. A "mi" piacunk is a főváros legolcsóbbja volt (a La Chapelle és Barbes-Rochechouart metrómegállók közötti magas sínek alatt - viszont ez itt Afrika, szép táskák és bizsuk nélkül érdemes jönni, vagy nagyon-nagyon vigyázni értékeinkre...).

Konkrét árakat nem fogok írni, de pl. mi két főre havi 250-300 eurót költünk kajára, amit az Auchanban szerzünk be, ebbe luxus nélkül minden belefér, ami alapkaja. Nem nézzük, hogy mennyi gyümölcslevet, gyümölcsöt, zöldséget, friss halat veszünk, tehát nem csak a legolcsóbbakat vesszük meg, viszont próbálunk az ésszerűség keretei között maradni.

Egészségügy

Orvosi vizsgálat 23 euró, ha ezt a választott orvosunknál ejtjük meg, akkor ennek 70 százalékát fizeti az állam. Választott orvost lehet fizetni a TB-kártyával, ekkor az orvos csak a maradék 30 százalékot szedi be tőlünk a vizsgálat után. A 70 százalékból levonnak 1 eurót, ami a 30 százalékon felül saját pénztárcánkból megy valamilyen hozzájárulásként. Persze van drágább orvos is (magán).

Specialista (nőgyógyász, fogász, stb) alapdíja szektoronként változó lehet, de ált. 25-28 euró között van. Ennek is 70 százalékát téríti a TB.

Ha a maradék 30 százalék kifizetését el szeretnénk kerülni és betegesek vagyunk, érdemes kiegészítő egészségbiztosítást kötni (mutuelle), ez a választott formától függően téríti a különbözeteket, kórházi ellátásokat, stb. Havi díja is természetesen a választott intézménytől és csomagtól függ, de átlag 20-40 euró per hóért már lehet valamilyen tűrhető szolgáltatást szerezni (ez kor kérdése is, én 36 eurót fizetek havonta a 37 évemmel, amiben elég széleskörű ellátás van). Ha párban élünk, olcsóbb a családi megoldás.

Amúgy a biztosításra is igaz, hogy lehet családit kötni. Például amikor kijöttem, egy egyszerű telefonnal hozzácsatoltak a párom biztosításához, ami után pár héttel küldték az igazoló papírt postán. Plusz pár euróért én is biztosított voltam, ami kötelező mondjuk lakásbérlés esetén. De a jó része, hogy nem kellett hivatalokba mászkálni, sorokat végigállni.

Gyerekvárás, szülés

Ez most nálunk aktuális, de biztos itt is lehetnek eltérések, így itt is saját tapasztalatot írok le. A terhesség megállapítását követően nem kötelező nőgyógyásszal rendelkezni. Az első hónapok vizsgálataira a körzeti orvos (választott vagy sem) is beutalhat. Ez rögtön vér és vizeletvizsgálattal indul, amit havonta ismételni kell. Erre havonta a körzeti doki is adhat beutalót.

Itt érdemes kiegészítő biztosítást kötni (a teherbeeséskor is lehet, mi is így tettük, s másnaptól biztosított voltam), mivel a TB 100 százalékig csak a 6. hónaptól térít bizonyos dolgokat (ill a 6. hónaptól mindent 100 százalékig, előtte csak a kötelezőket). Azt megelőzően csak 70 százalékban térít néhány labort és más vizsgálatot, ha nem kötelező, és egy-egy labor 50-100 euróra is rúghat... Jó ha van az a "mutuelle", ami a különbözetet téríti.

Legtöbbször szülésznő követi a terhességet (barátnőim tapasztalatait nézve, tehát nem országos kutatás alapján), azaz sokszor nőgyógyász nem is lát egész végig. Én is végig szülésznőhöz jártam, mondjuk olyat választottam, akinek volt ultrahangja, így a havi vizsgálatnál mindig lehetett "mozizni", hogy mit csinál a baba. :)

Az első vizsgálatnál (amit ugye a körzeti is végezhet, szimpla kérdés-válasz formájában, ill. visszaigazolást a laborból kap) a doki ad egy papírt, amit kitöltve a TB-nek kell küldeni, mire nyilvántartásba veszik a terhességünket (megint csak nincs személyes ügyintézés - könnyű). Ezt a papírt legkésőbb a 14. terhességi hétig kell beküldenünk!

A TB kiküld egy terhes-könyvet, ami minden kötelező és ajánlott vizsgálatot, teendőt tartalmaz. Nem kell a netet nyálaznunk, hogy mit KELL tennünk ahhoz, hogy jogainkban maradjunk például egy GYES-re. Sőt olyan könyvecskéket is kapunk, hogy mit ehetünk és mit ne, életmódbeli tanácsok, stb. Nagyon hasznos.

Ha valamilyen papírt valahova be kell küldenünk, erről mi mindig kaptunk a határidő előtt postán értesítést, ill. a kitöltendő papírt. Így tudatlanságból vagy feledékenységből nem maradt el a beküldése.

Kevés vizsgálat

A vizsgálatokat nem viszik túlzásba: 3 db kötelező ultrahang van, az első csak a 12. héten (amit, ha nincs nőgyógyászunk, a választott kórházban tudunk elvégeztetni, teljesen ingyen, ezt a TB 100 százalékig támogatja). Amúgy a 12. hétig célszerű kórházat/klinikát választani (ez is lehet teljesen támogatott, a klinika szó itt nem magánkórház, csak más szintű orvosi környezet), s itt bejelentkezni a szülés várható dátumával. Ha ezt később tesszük meg, joguk van elutasítani helyhiány miatt.

A TB 100 százalékig támogatja tehát :

- 7 kötelező vizsgálatot (kórházban, vagy bármilyen dokinál) a szülésig

- néhány vizsgálatot, ha kell. pl a 16. heti down-kór szűrést (itt 38. év a határ, e fölött "javasolják kötelezően" az amniocentézist, akkor ha a labor és spec ultrahangeredmény is kétes. De persze teljesen nem lehet kötelező, ha akarjuk, elutasíthatjuk a tűszúrást a pociba.

- 7+1 szeánsz egy szülésznővel, aki a szülésre készít elő (infó, légzőgyakorlat, stb)

- a szülés kórházi költségeit (beleértve a kórházi tartózkodást is max 12 napig)

- a terhességgel kapcsolatos minden gyógyszert, viszérmegelőző kompressziós harisnyától kezdve a legtöbb vitaminig.

- a 3 kötelező ultrahangot (12. hét, 5. és 7. hónap)

Mivel nem betegségnek tartják, ha nincs komplikáció, a terhesség és szülés során sem találkozunk dokival, nőgyógyásszal. A szülést szülésznők vezetik le, csak a császárnál és fontosabb orvosi beavatkozásnál hívják le az ügyeletes dokit (persze lehet választani nőgyógyászt, ez sokba kerül, s így az ő kórházában szülünk, és ugraszthatjuk, mint otthon).

A szülés tehát alap esetben szinte semmibe nem kerül, mert persze hálapénz nincs, enélkül is mindenki kedves és mosolygós, próbálja maximumon végezni a munkáját (eddig nekem ez volt a tapasztalatom). Ez nem kritikai összehasonlítás, mert itt jóval többet keresnek az egészségügyben, mint az otthoni méltánytalan fizetések! A baba-mama szoba természetes, minden kórházban alap, vagy ha régi és vidéki kiskórház, akkor is kérhető szinte mindenhol.

Juttatások szülés/terhesség esetén

Gyes: 4 hónap (6 hét a szülés várható dátuma előtt és 10 utána), erre az időre az utolsó fizetésünk nettójának majd 100 százalékát kapjuk meg (ha teljesítünk egyéb kritériumot is, pl. 10 hónapon keresztül biztosítottak voltunk a megelőző azt hiszem 2 év során, illetve ha jól emlékszem min 200 órát kell dolgoznunk a gyest megelőző 4 hónapon belül.

Utána választhatunk, hogy elmegyünk szülői szabadságra, ami max. 6 hónap a szülést követően, erre az időre is kapunk támogatást (pontos számot még nem tudok, de ismerősök között végzett közvélemény kutatás szerint 500-900 euró / hó körül, ami sok körülménytől függ). A szülési szabadság (azaz Gyesnek írtam) előtt kiírhatnak 2 hétre veszélyeztetett terhességi szabira (ha valami gond van), erre az időszakra így megkapjuk a fizetésünk 70 százalékát.

A szülői szabadság (azaz 6 hónapos kor után) is a babánkkal maradhatunk, viszont ettől kezdve már csak nagyon kevés pénzt kapunk, kb. 180-200 eurót (erről sincs pontos infóm, csak ismerősök tapasztalatai). Azaz, aki egyedül neveli gyerekét, annak muszáj visszamenni dolgozni a baba 11. hetes korától, két fizetéssel viszont szerintem megcsinálható az otthonmaradás akár 1 évig is (némi spórolással).

Bölcsőde - vagy bébiszitter?

A bölcsibe célszerű minél korábban (12-14. terhességi hét körül) bejelentkezni, mert olyan kevés a bölcsi, hogy éveket is tölthetünk várólistán. Ha bölcsibe nem jutunk be, időben keressünk bébiszittert, ez sem egyszerű... (hiányszakma). A bölcsi és bébiszitter költségeinek egy részét támogatja az állam (a mértékét még nem tudom, még nem tartunk ott).

Ezen kívül mindenkinek jár az államtól egyszeri ajándék, amiért világra hozunk egy gyermeket, 907 euró nettó, amit a 8. hónap táján utalnak automatikusan a számlánkra. Ebből megvehető sok minden, ami a babaváráshoz kell. :)

Szerencsés voltam a magyarokkal

Néhány szó a helyi magyarokról, csak azért mert több posztban szidták már őket.

Nekem valahogy Párizsban és itt is szerencsém volt a honfitársakkal. Természetesen nem úgy kell kezdeni egy ismerkedést, hogy ki mit tud neked segíteni, hanem mint otthon, a másik iránti kíváncsiság alapjaira helyezve az ismerkedést. Nekem a célom mindig is a társaság találása volt. S nem a segítségkérés. Talán ezért sem estem bele a negatív tapasztalatokba.

Itt Toulouse-ban meg kifejezetten kellemes magyar csapat él. Van egy klub, programok, összejárunk. És igenis segítik egymást az emberek. Kéretlenül is felajánlják a segítséget. Mert ez így természetes (persze ismétlem magam, ha valaki megérzi, hogy ki akarják használni, akkor biztos visszahúzódik).

Ezek a kis közösségek azért is jók szerintem, mert a második generációs és sokszor kétnyelvű gyerekeknek lehetőséget ad, hogy magyarul beszéljenek másokkal is, ne csak az egyik szülővel. Ezt fontos szempontnak tartom, mivel kitűzött célom, hogy gyermekem anyanyelvi szinten beszélje a mi szép nyelvünket! Ez nagyon nehéz akkor, ha a teljes környezet francia, s csak velem beszéli a magyart. Ezért is fontosak ezek az összejövetelek.

Idő kell

Idő megszokni a mienktől különböző kultúrát és szokásokat, bürokrácia útvesztőit (bár ebben a bürokrácia sokat segít tapasztalatom szerint). Emiatt még egy talpraesett ember is néha elveszve érezheti magát, helyi segítség nélkül (meg néha ezzel is). Emiatt nem ajánlanám az országot a kalandoroknak. Munkát találni (főleg mostanában) nagyon nehéz, hacsak nem abszolút hiányszakmában keresünk.

A nyelvtudás kötelező, mert csak multiknál lehet esélyünk enélkül is találni munkát (s akkor nagy szerencsénk volt). Általános szabály, hogy aki be akar illeszkedni, azt szeretettel fogadják, aki akar és tud dolgozni, azt segítik, de az ingyenélőket itt sem szeretik. Ez az ország tehát nehezebb dió, mint pl. Anglia, ahol a könnyebben elsajátítható nyelv is segít a beilleszkedésben.

Pozitívumként viszont elmondható, hogy aki akar dolgozni, az tud találni munkát, s kevesebb bérből is biztosabban meg tud élni, egy minimálbérből is megengedhető néha egy kis étterem, kávézó egy napsütéses teraszon, amitől a hétköznapok máris más fényben tűnnek fel.”

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország,  Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

Élesben megpróbálni

Itt van jövőképünk

Egy veterán határátkelő tanácsai

Mi kell a beilleszkedéshez?

Rejtői kalandok egy egzotikus országban

Iskola két földrészen

Tudtam, hogy nekem is mennem kell

Mindennap sírva telefonáltam haza

A szívem miatt költöztem Romániába

Miért költöztünk haza?

Mi a fenét keresek én itt?

A legnagyobb tévhitek