Határátkelő

Ma Svédországba visz utunk, kalauzunk pedig Kátya, aki a férjével költözött ki a skandináv országba és a nehézségek ellenére nem bánta meg. Minden mást elolvashattok a most következő írásban (külön köszönet a képekért)!

(Gyere a Facebookra, ahol egyre nagyobb a közösségünk, csatlakozz hozzánk Te is! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, ne habozz! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Talán a blog lelkes olvasói közt vannak, akik emlékeznek még Péterékre Svédországból (akik nem, azoknak emlékeztetőül csak egy kattintás). Nos, örömhírrel szolgálhatunk: megszületett a nagyon várt kislány, Emma a neve és mi (azt hiszem, nyugodtan fogalmazhatok a blog olvasói nevében is) természetesen teljes szívünkből gratulálunk és sok boldogságot kívánunk az egész családnak! Péter volt olyan kedves, és az első hetek izgalmában is talált időt arra, hogy megírja a tapasztalataikat. Ez következik most, utána pedig lehet beszélgetni a gyermekvállalás tapasztalatairól!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Péter Svédországban él és most gondja támadt, mert nem tud kiigazodni a magyar adóbevallás rejtelmein (például azon a csekélységen, hogy kell-e neki...). Közben Svédországban mobilról vallott be adót. Kultúrák, ha (nem) találkoznak.

(Gyere és találkozzunk a Facebook-on! Csatlakozz hozzánk, élénk élet zajlik ott is! Leveleket, a te személyes történeted a következő címen várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Mai szerzőnk lassan három évtizede él Svédországban, azaz még a szocializmus idején ment el, mert szabad akart lenni. Marianna megtalálta a számítását Svédországban, és érdekes, hogyan látja ő és gyermekei ma Magyarországot.

(Ha szeretnél egy napról napra bővülő közösség tagja lenni, csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Svédországot gyakran emlegetik úgy, mint a jóléti állam mintapéldáját, ahová tulajdonképpen csak megérkezni kell és attól a pillanattól kezdve minden csodálatos. Mai szerzőnk, Micke írásából kiderül, ez távolról sincs így, sőt!

(Ha szeretnél egy napról napra bővülő közösség tagja lenni, és részt venni a Fogadóban, csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Hát ez a nap is eljött: József az első olyan szerzőnk, aki a blog megszületése óta külföldre ment - az első posztja még Magyarországon íródott, a mai pedig már Svédországból érkezett. Többet szerintem nem is kell mondanom, lássuk!

Legyél te is országfelelős! Vagy írd meg saját történeted! Részletek a poszt végén!

Érdekes kérdést feszeget mai vendégszerzőnk, aki Svédországban él párjával és februárra várják gyermeküket. Péter fontosnak tartja, hogy a családon belüli kommunikáció magyarul folyjon, ugyanakkor szeretné tudni, miként könnyíthetné meg leendő gyermeke (aztán később remélhetőleg gyermekei) dolgát.

Ma Svédországba látogatunk Péter segítségével, aki egy multis vezető beosztást adott fel azért, hogy álmai országába költözhessen. Párjával előrelátóak voltak, és először egyedül ment (ami szerintem elég jó ötlet), de nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön Péter története!

Érdekes egy nép vagyunk, mi, magyarok. Mintha soha semmi nem lenne elég jó nekünk, minden örömben próbáljuk megtalálni azt, ami miatt kesereghetünk egy kicsit. Nem kellene másként megpróbálni?

Nagyon sok orvos és ápolónő hagyja el Magyarországot, elsősorban a jobb fizetés reményében. De mint mai vendégszerzőnk, egy Erdélyből származó orvos írásából is kiderül, messze nem csak erről van szó. Újabb személyes történet, ezúttal József tollából.