Határátkelő

A legtöbbször adottnak vesszük, hogy egy pár mindkét tagja nekivágna a világnak, vagy éppen maradna Magyarországon. Mai írásunk szerzője, Móni nagyon nehéz helyzetben van, mert úgy érzi, mennie kell, ugyanakkor úgy érzi, szerelme boldogabb és sikeresebb lenne Magyarországon. Vajon mi a jó megoldás?

(Ma este is lesz Fogadó a Határon a blog Facebook-oldalán! A szokásos időpontban, magyar idő szerint este 8 és 10 óra között vár titeket az amerikai és a kanári-szigeteki országfelelős! Addig is, ha levélben írnád meg a te személyes történeted, azt a következő címen várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Mai szerzőnk, Balázs még Magyarországon él, de nagyon mehetnékje van (vagyunk így egypáran). Elsősorban német nyelvterület érdekli, és rengeteg kérdés gyűlt össze benne, a válaszokhoz a segítségünket kérte.

(Gyere és találkozzunk a Facebook-on! Csatlakozz hozzánk, élénk élet zajlik ott is! Leveleket, a te személyes történeted a következő címen várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Elgondolkodtató történet következik arról, hogy miként veszít el az ország olyan embereket is, akik tulajdonképpen nem szeretnének elmenni, de a bürokrácia agyonnyomja őket. Mai történetünk mesélője, Rg és párja azért döntöttek a távozás mellett, mert a különböző hatóságok gyakorlatilag ellehetetlenítették a házasságkötésüket.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Miután Karácsonykor három nap alatt a magunk szerény keretei között végigfutottuk a világot (na jó, egy kis szeletét, de igyekeztünk minél több helyről beszámolni), hogy megmutassuk, hol hogyan ünnepelnek az emberek (a részeket sorrendben itt, itt és itt olvashatjátok, ha valaki inkább a családja és a bejgli mellett döntött volna, amit persze abszolút megértek, sőt!), most visszatérünk a "normál üzemmódba". Illetve talán mégsem, mert Sagenn történetét olvasva valamiért nekem mégis a karácsony, a küzdés és a szeretet, a másik megsegítése járt a fejemben. Ha elolvassátok (amit szívből ajánlok, mert elgondolkodtató történet), biztosan megértitek, miért.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Némileg rendhagyó poszt következik ma, hiszen szerzője hosszas hezitálást követően úgy döntött, marad Magyarországon. Pontosabban elment. Pontosabban maradt. Hogy mire föl is e bizonytalanság, kiderül, ha elolvassátok András írását.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Igazán torokszorító írás következik az alábbiakban, egy édesanya, aki muszájból indul útnak Angliába, gyermekeit is ideiglenesen itthon hagyva - mert nem lát más kiutat. Előzetesen csak annyit fűznék Zsuzsanna írásához, hogy végtelenül szomorú, hogy ma itt tart ez az ország...

(Vasárnap ismét leszt Fogadó a Határon a Facebook-on! A szokásos időben, este 8 és 10 között, ezúttal a Kanári-szigetek (igen, igen!!) és az egyik nagy kedvenc, Svájc lesz terítéken. Gyertek, beszélgessünk egy jót, várlak titeket én is és a két országfelelős is! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Mai vendégszerzőnk, Rocky Balboa története tulajdonképpen végtelenül elszomorító, mert megmutatja, miért érzi ma valaki, aki a pályáján sikeres ember, hogy el kell mennie Magyarországról.

Legyél Te is országfelelős, vagy írd meg a saját történeted! Részletek a poszt végén!

Kissé nehezen tudom felvezetni a mai posztot, mert Patrícia írása olyan erővel sodort végig, hogy nem egyszerű bármit is mondani (a szokásoktól eltérően ezért hagytam el a szövegen belüli címeket is). Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy olvassátok végig, biztos vagyok benne, hogy komoly vitát kavar majd.

Mai vendégszerzőnk erdőmérnök, és szeret Magyarországon élni. Egy időben mégis felmerült benne a gondolat, hogy máshol keresi a boldogulást. Ismerjétek meg Péter történetét!

A blog kapcsán érkező kommenteket olvasva viszonylag egyértelmű, hogy az olvasók többsége úgy gondolja, más országban könnyebben, talán még boldogabban is élne. Ám vannak más vélemények is, én pedig szeretnék ezeknek is teret adni, mert hiszek benne, hogy közös dolgainkat meg kell beszélnünk és ebben a beszélgetésben mindenféle véleménynek teret kell adni, kulturált keretek között