A tegnapi viharos nap után ma békésebb vizekre evezünk, méghozzá Józsinak köszönhetően, aki több országban (sőt, kontinensen) is élt és dolgozott már, így van némi összehasonlítási alapja. A német és az amerikai munkakultúráról szól a mai poszt, de legfőképpen arról, hogy az lesz sikeres külföldön, akiben ez a lehetőség Magyarországon is benne van.

(Már több mint 8000-en vagyunk a Facebookon, gyere és csatlakozz hozzánk Te is! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, ne habozz! A cím:hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Engem az a szerencse? (tudatos választás is) ért, hogy a gépészmérnök szakmám, autóipari tapasztalatom és használható nyelvtudásom miatt lehetőségem volt még diákként Hollandiában és Németországban ill. munkavállalóként Németországban és az USA-ban is dolgozni.

Emellett részt vehettem szakmai utakon is pl. Brazíliában, Mexikóban, Kanadában és Kínában, sok EU-országban. Magyarokkal szinte mindenütt találkoztam, ezen alapulnak a következő megállapításaim.

Én szinte csak sikeres magyarokkal találkoztam külföldön (ez is tudatos?).

Erre azt mondják Amerikában, hogy sikeres, pozitív emberekkel vedd körül csak magad, mert a többiek lehúznak. :) Hogy ez mennyire igaz, azt főleg az Egyesült Államokban tapasztaltam, ahol nagyon jó érzés volt az autóipar fellegvárában európai, magyar mérnöknek lenni.

Fontos emberi tulajdonságok

Bár hozzá kell tennem, hogy a szakmát nem a magyar felsőoktatásban tanultam meg főként (a középiskola viszont jó alap volt), hanem a sokak által szidott multik egy magyar leányvállalatánál. Hát igen, náluk lehet Magyarországon az egész világon használható, gyakorlati tudást szerezni...

Na szóval a tapasztalatom az, hogy - néhány kivétellel - az lesz külföldön is sikeres, aki otthon is az. Nagy bölcsesség, mi?

Ugyanis mint itt is sok kedves olvasó megállapította, bizonyos emberi tulajdonságok, segítenek a külföldön való boldogulásban, ezek pl. a tolerancia, rugalmasság, szorgalom, kitartás, kreativitás, gyors beilleszkedés, jó kapcsolatteremtő- és fenntartó készség, nyelvérzék stb.

Aki ezek jó részével rendelkezik, az általában Magyarországon is sikeres, persze max. más színvonalon.

Ne kergessünk ábrándokat!

Nem véletlen, hogy a magyar szakmunkások, tudósok, mérnökök, fizikusok, orvosok stb. miért olyan megbecsültek pl. az USA-ban: jó részük '56 után emigrált. Ők éppen a fenn felsorolt személyiségjegyek jó részét testesítették meg és éppen emiatt nem tudtak az elnyomó rendszerrel azonosulni. Vagyis emiatt éppen a magyar szellemi elit nagyja került önként vagy kényszerből emigrációba.

Ne kergessünk tehát hiú ábrándokat: sok naiv hazánkfia azt hiszi, hogy külföldön minden könnyen megy, pedig igenis meg kell küzdeni mindenütt az esetleges előítéletekkel, ki kell harcolni az elfogadottságot, megbecsülést, a "társadalom hasznos részéhez tartozást". Ehhez sok szorgalom és kitartás szükséges...

És sajnos itt megint elérkeztünk Magyarország "örökös" problémájához, az "agyelszívás" jelenségéhez: közismert okok miatt a mi társadalmunk sokszor nem képes megtartani, megbecsülni a dolgos, szorgalmas, eszes munkaerőt, aki emiatt elhagyja az országot. Éppen őket, akik leginkább hiányoznak itthon a jövő kiépítéséhez.

Összességében tehát hiú ábrándokkal ne készüljön senki külföldre. Ha pedig eldöntötte, hogy megy, akkor ne a csalódott, elkeseredett emberek írásai lebegjenek előtte, hanem "lesse el" azok "receptjét" akik boldogulni tudtak odaát.

Néhány tipp a jobb beilleszkedéshez munkavállalás esetére (nagy cégeknél szerzett tapasztalataim alapján).

Németország: kíméletlen őszinteséggel

Szerintem a leglényegesebb különbség a német és a magyar munkakultúra között, hogy a német sokszor brutálisan tárgyilagos és őszinte, magyar viszonyok között kíméletlennek mondható.

Ez azt jelenti, hogy ők általában direkten megmondják, ha úgy gondolják, hogy valaki nem végezte el megfelelően a munkáját. Ez a legtöbb magyarnál sértődéshez vezethet, de ők utána mintha mi sem történt volna, békésen elsörözgetnek és el is felejtik az ügyet.

Fontos itt azonban az a módszer, hogy egy kritika esetén soha ne a személyiségjegyeket világítsuk meg, hanem az adott, konkrét, nem megfelelő cselekvést, mert azon viszonylag könnyen lehet a jövőben változtatni, így az esetlegesen sérült image-et kijavítani. Ez otthon is működik...

Ezt muszáj megszokni velük kapcsolatban, különben egyfolytában alulértékeljük magunkat és csalódottak leszünk.. Általában ezt a "kíméletlen őszinteséget" (schonungslose Offenheit) viszont is elvárják, hiszen az a legnagyobb bajuk nekik a magyarokkal, hogy "nem állnak a sarkukra" ha kell.

Egyesült Államok: a sikeres kép

Tapasztalataim szerint itt éppen az ellenkezője volt a munkavállalók egymáshoz való viszonya. Az amerikai társadalom egyik mozgató rugója az amerikai álom (American dream), vagyis hogy ott szinte bárkiből bármi lehet. - You can be what you wanna be :)

Emiatt az ideális amerikai sikeres és még annál is sikeresebbnek, fontosabbnak mutatja magát, mint amilyen. Talán ezért is menedzser odaát "szinte mindenki" így a benzinkutas, boltos stb. is.

Az "igazi" vezetők így nem is a manager titulust használják, hanem inkább a leader vagy head of... kifejezést.

Mindezekből következik, hogy tapasztalataim szerint az amerikai munkavállalókkal talán még a magyarnál is érzékenyebben, óvatosabban kell kommunikálni. Fontos a formalitás: a másik felőli érdeklődés, rövid bevezető, általános témákról társalgás (small talk). Ill. nagyon lényeges, főleg a nagy cégek meeting-jein, mások munkájának szóbeli elismerése, megköszönése, tehát a pozitív megerősítés, ami növeli a munkavállaló fontosságának, hasznosságának érzését.

Ezeket a sűrű - nekünk talán néha már óvodás, - szinte apróságokért osztott dicsérteket az így szocializálódott munkavállalók tapasztalataim szerint igénylik is.

Mint máshol külföldön, itt is nagyon imponáló és jó pontokat szerez nekünk a beilleszkedésben, ha kicsit felkészülünk a kultúrájukból, történelmükből, földrajzukból, politikájukból. Ez egy igényes, érdeklődő személy imázsát sugározza rólunk.

A neten pedig manapság nem kell sok időt eltölteni ahhoz, hogy alapdolgoknak utána nézzünk. Nagyon hasznos lehet például ehhez a Wikipédia, annak is angol vagy német nyelvű verziója, mert azokon nagyságrendekkel több információ van fenn a minket körülvevő világról, mint magyarul.

Más szemmel látni

Ajánlom mindenkinek a "szerencsepróbát" külföldön, mert ha majd haza is jön - ez lenne a legjobb mert nem fogyna az ország - akkor is egész más szemmel látja a világot és a magyar társadalom sokkal toleránsabb tagjává válik, aki az ország jó hírnevét viszi a világba. (Manapság igen szükség van rá.)

Lehetőség szerint fontos - a fiataloknál legalábbis - a "nagy kalandra való tudatos készülés": az iskolai évek alatti nyelvtanulás, belföldi/külföldi szakmai gyakorlatok, tanulmányutak és ezeken keresztül ismerősök, barátok szerzése.

Kiutazás előtt hasznos lehet a közösségi oldalakon pl. Facebookon a célkörnyéken élő magyarok után keresni, főleg ha nem ismerjük az adott országot, annak szokásait vagy gyengébb a nyelvtudásunk.

Ha valaki előzetesen így válaszra méltat minket, már a konkrét találkozás előtt is jó ismeretség alakulhat ki, ami - sok itteni olvasó rossz tapasztalatával ellentétben - nálunk bejött, és tényleg segítőkész, kedves magyarokkal találkoztunk pl. az Egyesült Államokban. Így ismertük meg gyorsan és komplikációmentesen pl. az ottani egészségügy működését.”

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország,  Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

Ki a hazaáruló?

Meddig tart a szerencsém?

Iskola a határon túl

B-terv nélkül soha

A nők bajszától a zöld borig

Úgy éreztem, többre vagyok hivatott

Két otthonom van, de egy hazám

Egy londoni zsidó pékség titkai

Kihasználtuk az ölünkbe hullott lehetőséget

Különösen szerencsések vagyunk

Az angol menedzser és a fakír

Hogyan béreljünk lakást?

Miért jó Genfben?