Több posztban is felmerült már, hogy akadhatnak feszültségek egy adott országban a már régóta kint élő és az újonnan érkezett magyarok között. Talán ebből a szempontból is érdekes lehet a mai írás, melyet Eddie küldött Ausztráliából (meg persze némileg a tegnapi Wilhelmus-poszt folytatása). Akad pár jó tanácsa, amit érdemes megfogadni...
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)
„Idén lesz 30 éve, hogy kalandos körülmények között Melbourne-be keveredtünk, de ezekre most nem térnék ki, mert túlságosan hosszú lenne.
Ott kezdem inkább, ami a legfontosabb minden külföldre költözőnek és ott (időlegesen vagy véglegesen) letelepedni szándékozónak: a nyelv. A nyelv, ami olyan fontos, mint a levegővétel.
Akadhatnak olyanok, akik csak pár évet akarnak maradni, mondván: bármit is fizetnek, az csak több lehet, mint amit otthon keresek, minek nyelvet tanulni? Ez egy nagyon téves nézet, és ezt egy megtörtént esettel illusztrálnám.
Két szemlélet
Anno két főiskolát végzett diplomással jöttünk ki, mindketten geológusnak tanultak. Az egyik velünk együtt a bevándorlási hivatal canberrai kirendeltségén lefordíttatta és honosíttatta a diplomáját, csakúgy, mint én a magam nyomdász végzettségét.
A másik velünk együtt érkező diplomás a megérkezés után azonnal munkába állt, nem törődve a nyelvtanulással. Egy teherautó-gumikat előállító gyárban kezelte a présgépet, amit szerinte igen jól megfizettek.
Eközben a társa az alapos nyelvkurzusokon falta a (főleg szak-)nyelvet. Egy évig keményen tanult, és segélyből élt, de aztán pillanatok alatt el tudott helyezkedni. Persze nem a belvárosban, hanem Ausztrália legzordabb területein lett egy nyersanyagok után kutató csapat tagja.
Egy idő után a gumigyári heti 500 dollárt, a geológus heti 3500-at vitt haza. Előbbi csak addig maradt, amíg keresett annyit, hogy otthon vehessen egy házat, és visszaköltözött. Csak az érdekelne, hogy 10 évvel később miért akart ismét kijönni, és miért kért minket arra, hogy fizessük a repülőjegyét... A geológus ma nemzetközileg elismert kutató, járja a világot és mindenütt nyitott ajtók várják.
Nyelvtudás nélkül nem megy
Már többször olvastam azt az ellenérvet a nyelvtudás kapcsán, hogy „csak rövid távra megyek ki”, de azt ne feledjük el, hogy ha legalább valamennyire elfogadható szinten nem beszéljük a nyelvet, akkor szó szerint hülyének néznek és úgy is fognak kezelni. Ezért nem érdemes még az utcára sem lemenni.
Aki szeretné megtanulni a nyelvet, annak akár Magyarországon is ajánlanám olyan mesekönyvek beszerzését, melyeknek van magyar megfelelője (például a Hófehérke). Az ilyen olvasmányokkal könnyebb célba érni, mint szavakat magolva. Szintén ajánlatos olyan zenét hallgatni, ahol az ének lassabb, így jobban érthető, van idő fejben követni a szöveget.
Érdemes írott formában is tájékozódni a hírek felől, így amikor este az ember megnézi mondjuk angolul valamelyik híradót, akkor jobban tudja követni az eseményeket. Szintén sokat lehet tanulni az egynyelvű értelmező szótárakból. Annak idején mi magyar-angol szótár nélkül érkeztünk, és jól bevált ez a módszer.
Mindemellett érdemes a nap egy részét úgy megszervezni, hogy egy ideig a tanult nyelv vegyen körül rádióból, vagy TV-ből – utóbbi ráadásul vizuális inger is, így jobban megragad, mint az értelmetlen biflázás.
Tudjuk, kihez forduljunk!
Nagyon fontosnak tartom, hogy ne a színes magazinok által festett álomvilágot keressük, mert nagy csalódás érhet, amikor megérkezünk álmaink földjére. Hatalmas lehet a kiábrándulás.
Mi annak idején legalul kezdtük, de volt bennünk akarat és hajtóerő, hogy mindig feljebb lépjünk. Egy év alatt felverekedtük magunkat olyan motivációval, ami sok ausztrálnak álmában sem jutna eszébe. Nem nézem le őket, sőt, de annak, aki ambiciózus, akinek van határozott célja, és azért képes és tud áldozatot hozni, annak nyitva állnak az ajtók, csak be kell lépni.
Még egy tanács azoknak, akik a határt átlépve úgy érzik, hogy rosszabbul bánnak velük, mint otthon a kutyával, azok forduljanak a helyi bevándorlási hivatalokhoz, akiknek pont az az egyik dolguk, hogy tanácsot és ha kell (jogi) segítséget adjanak az újonnan érkezetteknek. Ne tartson vissza, ha nem, vagy csak kicsit beszéled a nyelvet, mert ilyen esetben ezek a hivatalok kerítenek tolmácsokat.
Tartsd észben, hogy ha bukfenc van, mindig ott a segítség, de csak állami szerveknél érdeklődj! Szóval nem érdemes az öt perccel előtted érkezett nagydumás magyar tanácsaira hallgatni, inkább keresd meg a bevándorlási hivatalt!”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Rejtői kalandok egy egzotikus országban
Tudtam, hogy nekem is mennem kell
Mindennap sírva telefonáltam haza
A szívem miatt költöztem Romániába
Két hónap után tudtam, nem térek vissza
Utolsó kommentek