Mai szerzőnk, Gergely korábban már jelentkezett itt egy poszttal, akkor csehországi kalandjait mesélte el. Most Spanyolországba kalauzol el minket, a vele történtek járnak némi tapasztalattal. Lássuk is!

"Már rutinos utazó voltam, amikor az egyetem végén felmerült egy ösztöndíj lehetősége Spanyolországban egy cégnél. Mivel már karnyújtásnyira volt a diplomám is és mert az ösztöndíj a szakmámon belül a kedvenc területemre szólt, hatalmas lehetőséget láttam benne. Az első infók alapján úgy tűnt, hogy telitalálatos lettem a lottón, mert felmerült, hogy utána folytathatnám ennél a cégnél, de akkor már mint főállású alkalmazott. Úgyhogy a pályázás nem is lehetett kérdés. El is nyertem.

Innentől kezdve pár hétig nagyon boldog voltam, de nem feledkeztem meg a készülődésről se. Az ösztöndíjhoz szállás és ellátás is járt (naná, hisz a fizetés kevés volt), így elsősorban az utazás és a közlekedés költségeiből készültem fel. De emellett utánanéztem a menetrendeknek, az egészségügyi ellátásnak, az élelmiszeráraknak, a lehetséges betegségeknek és veszélyforrásoknak. Például kiderült, hogy Baszkföldön mi van, így az odautazás lehetőségét kizártam, noha Pamplona nagyon vonzó célpont lett volna. Egyszóval mindennek és minden lehetségesnek igyekeztem utánanézni.

Még némi spanyol nyelvtudást is magamra szedtem, bár nem igyekeztem vele annyira, mivel az ösztöndíj angol és/vagy spanyol nyelvtudást követelt meg. Én pedig bevallottan csak angolul - és németül, de az itt most nem érdekes - tudtam, és így is jó voltam nekik. No, ez hatalmas tévedés volt. Ugyanis rajtam kívül csak két kolléga tudott angolul, de a tudásuk csak alulról érintette a mi alapfokú nyelvvizsgánkat. Ráadásul a cégvezető nem tartozott közéjük.

Jobb lett volna, ha később jön

Szóval a kiutazás húzós tételnek tűnt. Nem voltam egy vagyonos ember, ezért a legolcsóbb busztársaságnál vettem jegyet. El jött velem mindjárt a barátnőm is, de mint utólag kiderült, jobban tette volna, ha egy héttel később jön. Amennyire az én kiutazásom és szállásom le volt zsírozva, az övé épp ennyire nem. De erről egy picit később. Most ott tartunk, hogy a busszal eljutottunk Olaszországba, ahol is este 9 körül lerobbant a busz. A javítás késő este lett meg, ez esti videókat a társaság ezután tette be, így körülbelül hajnali kettőig nem is aludtunk.

A tanulság ebből az, hogy nem mindig éri meg a legolcsóbb. Ugyanis másnap korán érkeztünk meg a Costa Bravara, s míg a társaság nyaralni kijött utasai már pihenni mentek, nekünk még be kellett utazni Barcelonába. Ezután megvettük a vonatjegyünket az úticélunkhoz, eltöltöttük ezzel-azzal a napot, végül este felszálltunk a vonatra. Már csak ekkorra és csak hálókocsiba volt jegy. Ez elsőre jónak hangzik, de sajnos nem a legjobb helyre kaptunk jegyet, így egész éjszaka a fel-le szálló utasok ébren tartottak bennünket.

Így esett, hogy két álmatlanul eltöltött éjszaka után vártuk az állomáson a kontaktomat. Nos, a spanyolok késnek. SOKAT késnek. Egy óra várakozás után jött meg, mi pedig már alig álltunk a lábunkon. Ekkor derült ki, hogy a szállásom egy egyszemélyes szoba egy kollégiumban, a párom oda nem jöhet, mert a fiúszakaszon van. Így gyorsan szállást kellett neki találni. Képzelhetitek, hogy hogyan sikerült... Méregdrágán találtunk egyet, így kiderült, hogy a párom csak három hetet fog itt eltölteni, több pénze nincs. Hát, ha az ember fejest ugrik az idegenbe, az ilyesmire fel kell készülnie...

Csak spanyolul

Így érkezett el az első munkanapom. Már a bemutatkozáskor kiderültek a nyelvi problémák. Mi tagadás, eléggé lehervasztottak. De nem ez volt az egyetlen probléma. Arra számítottam ugyanis, hogy mivel a szakma nyelve az angol, a programokat még fogom tudni használni, ami már egy jó kapaszkodó, plusz mivel a szakszavak is angolok, azért ha a hétköznapi kommunikáció nem is tökéletes, de a munka menni fog.

Tévedtem. Mindenre volt spanyol szavuk, sőt, a programok is csak egy nyelven tudtak: spanyolul. Hát így nem fog menni... Szóval elkezdtem tanulni bőszen spanyolul. De a készüléskor elhanyagolt nyelvismeretet nem lehet behozni pár hét alatt. Így a kinn tartózkodásom végére már egész jól ment a hétköznapi kommunikáció, de ennyi és nem több.

Azonban még nem adtam fel. A munkának volt egy, az irodán kívüli része is. Úgy gondoltam, hogy ha bent nem is, ott majd tudok bizonyítani. Sokat próbálkoztam, de végül beláttam, hogy a nyelvtudás hiánya itt is problematikus. Egyszerűen kevés vagyok...

Így történt, hogy arra az elhatározásra jutottam, hogy az ösztöndíj végeztével hazajövök... Tanulság? Ha a cél, ami miatt kimész külföldre nem megvalósítható és nem találsz helyette mást, akkor haza kell jönni."

Beszélgetni, vitatkozni, tapasztaltokat megosztani lehet itt, a kommentekben, vagy a blog Facebook-oldalánHa többet is szeretnél, mint egy-egy történetet megírni, legyél rendszeres szerző, avagy "országfelelős"! Már 18 országból kapunk rendszeresen beszámolót. Ezek (szigorúan ábécésorrendben): Ausztria, Ausztrália, Brunei, Chile, Csehország, Finnország, Franciaország, Hollandia, India, Izrael, Kanada, Kanári-szigetek, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Spanyolország, Svájc és Svédország. Jelentkezni és nekem privátban levelet írni a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvasd el a legérdekesebb posztokat és szólj hozzá!

Mint gyárakban a félkész termék

Elképzelhetetlen ennél nagyobb kaland

Nem tudom, hazamegyek-e végleg valaha

Azt hittem, meg fogok őrülni

Hogyan tanítsuk magyarul a gyermekünk?

Hát próbáljuk meg Indiát!

Nem mennék innen haza

Mint a mesékben: ingyenes egészségügy

Egy ország a világ végén

Chile másképp – kilátás az Andokra

A pituto országa

Felfegyverzett csajok és őrületes balagan

Elképesztő nyomorból a luxusba

A svéd kaland

Hánynom kellett az egésztől

A haza elveszített engem