Igazán különleges beszámolóval szolgálhatok ma, hiszen egészen Szenegálig (azon belül is Dakarig) jutunk, méghozzá egy igazin világvándor, Évazsuzsa segítségével. Miután kizárt, hogy itt érdekesebbet tudjak mondani, mint maga a poszt, nem is szaporítom a szót: irány Afrika!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
ÚJDONSÁG – INDULÓ FÓRUMOK!! Szóljatok hozzá! Részletek itt!
„Elsőként biztos mindenkinek a Párizs-Dakar-rally jut eszébe, ám ezen túl is van annyira érdekes szerintem ez a nyugat-afrikai ország, hogy megér egy bejegyzést.
Fél éve élek itt férjemmel, aki "miatt" 2007 márciusában jöttem el Magyarországról. Munkájából kifolyólag 2-3 évente költözünk új helyre, így jó egy évet éltünk Washington D.C.-ben, hármat Pekingben és szeptember óta vagyunk Dakarban.
Életmódunkból adódóan a határátkelés/külföldön való letelepedés témájához csak röviden szólnék hozzá, inkább a szenegáli mindennapokról, kultúráról, szokásokról írnék.
Lehet sokkoló
Szoros családi és baráti kapcsolataim, biztos és kedvelt középvezetői marketing-kommunikációs munkám miatt nem terveztem, hogy valaha is külföldön éljek. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy az első, az amerikai kulturális sokkot nehezen éltem meg. Nyilván tisztában van az ember azzal, hogy más mentalitáshoz, más szokásokhoz kell igazodnia, de a különbözőség mértéke, a magányérzet igenis lehet sokkoló.
Ettől függetlenül mindenkinek azt tanácsolom, hogy ha van lehetősége, akkor érdemes kipróbálnia magát külföldön, mert rengeteget lehet tanulni az adott országról, kultúráról és nem kevésbé önmagunkról.
Ennek a nomád életmódnak is ugyanúgy megvan az előnye és a hátránya, mint annak, ha valaki egy adott országban telepedik le. Nem könnyű egy új életet kialakítani egy olyan városban, ahol még soha nem járt az ember, nem mindig egyszerű másfajta, idegen ételeket, éghajlatot megszokni, közbiztonsághoz vagy annak hiányához igazodni, nem lehet tudni, hogyan befolyásolja egy ilyen horderejű költözés és változás a párkapcsolatot vagy nehéz továbbállni akkor, amikor már berendezte az életét az ember egy adott helyen, de rengeteget lehet tanulni és látni.
Szerencsére mindhárom városban volt alkalmam dolgozni és marketingkommunikációról humán-erőforrás területre vándoroltam, így ez jó lehetőséget adott arra, hogy kínai és szenegáli kollégákkal dolgozzak együtt.
Többen élnek ott, mint Budapesten, mégsem nagyváros
Dakar 2.5 milliós város, de Budapesttel ellentétben nem nevezném nagyvárosnak. Van egy kisebb belvárosi rész, 3-4 emeletes házakkal, éttermekkel, de a város nagyobb részén - többnyire befejezetlen – lapos tetős házak vannak. A hulladékgazdálkodás nem megoldott, így európai szemmel sokkoló a szemét, az ott legelő kecskék látványa, de gyakori, hogy gyerekek játszanak a szemétdomb tetején.
A fogyasztói társadalom alig-alig van jelen; egy - félig befejezett - bevásárlóközpont van és egyetlen nemzetközi étteremlánc sincs jelen. Ugyanakkor nagyon jó francia éttermek, kávézók, fagyizók és pékségek vannak. Sokszor meglepő, hogy milyen elegáns étterem van egy igazán lepusztult ház bejárata mögött.
Moziból jelenleg kettő üzemel; a Francia Kulturális Intézetben, az egykori pesti Mikszáth téri Cirkogejzírre hasonlító, kb. 80 fős teremben francia és ritkábban angol nyelvű filmeket játszanak, illetve a Nemzeti Színházban vannak filmek, de az elmúlt fél évben talán kettőről lehetett hallani.
Drága zöldség és gyümölcs
Nyáron nem ritka a 41-42 fok, amihez 80-90 százalékos páratartalom is jár, azonban Dakar az óceán partján fekszik, így ez valamennyire elviselhetővé teszi a meleget. A téli időszakban, december-február között kellemes 20 fok körüli hőmérséklet van. A szeptember-októberi esős időszakot leszámítva minimális a csapadékmennyiség.
Az időjárás, a nehezen művelhető, leginkább mogyoró és gyapottermelésre alkalmas földterület és a szárazság miatt a legtöbb zöldséget, gyümölcsöt importálják Marokkóból, Dél-Afrikából, így azok nagyon drágák – főleg annak fényében, hogy a munkanélküliség jelenleg 54 százalék. Egy kiló uborka kb. 450 Ft, az alma kb. 650 Ft, de a helyi gyümölcsöket, a grapefruit-ot, a mangót sem lehet 300 Ft-nál olcsóbban megkapni.
A benzinár 450 Ft körül van literenként, emiatt a közelmúltban, az elnökválasztás előtti zavaros helyzet miatt a sztrájkok is gyakoriak voltak. A magas benzinár miatt a buszok nem közlekedtek napokig és a helyzetből előnyt kovácsoló egyik taxist megkövezték.
Ritka kivétel Afrikában
Az egyre gyakoribbá váló tüntetések nyomait, köveket, meggyújtott gumikat, szemetet, kiégett buszokat sok helyen látni, de a készenléti rendőrség is folyamatosan jelen van a nagyobb csomópontoknál.
Az általános társadalmi elégedetlenség oka a magas árak, a munkanélküliség, a korrupció mellett az, hogy a jelenlegi 85 éves elnök, Abdoulaye Wade-nek, aki 2000 óta, jelenleg második és egyben utolsónak számító mandátumát töltötte volna be, de egy gyors alkotmánymódosítással mégis indulhatott a február 26-i választásokon (az első fordulót meg is nyerte).
A szenegáliak nagyon büszkék arra, hogy demokratikus országban élnek - ellentétben sok más polgárháború sújtotta nyugat-afrikai országgal. A Franciaországtól 1960-ban megszerzett függetlenné válásuk óta sikerült a politikai változásokat demokratikus úton véghezvinni. Szenegál többségében muzulmán ország - ellentétben például Elefántcsontparttal, ahol az ország a déli keresztény és az északi muzulmán részre osztódik erős belső ellentétekkel.
Itt is van vudu
Helyi kollégáim szeretik magukat azzal is megkülönböztetni a környező nemzetektől, hogy az itt élők kerülik az agressziót, a vérontást. A vudu-jelenségek, varázslatok a mai napig jelen vannak. A választásokhoz kapcsolódóan nem ritka az állatok áldozása, de idén sajnos emberi áldozatokat is szedett ez a szokás; mozgássérült koldust öltek meg, mert szerintük ez védi meg őket az ártó szellemektől.
A belvárosban sétálva kevésbé érzi magát biztonságban az ember, mint a külső területeken. Minden sarkon koldusok, gyerekek kéregetnek, és gyakran árusoknak álcázó zsebesek próbálják meg a táskát, pénztárcát kivenni az ember kezéből.
Legrosszabb a gyerekek látványa, mert sokszor látni 4-5 éveseket reggel hétkor koldulni az utcán, illetve a nagyobb pékségekbe nem lehet bejutni anélkül, hogy néhány gyerek ne állna az ajtó előtt. A gyerekek a pénzt sokszor a vallási tanítónak, a marabu-nak adják le, így ezt elkerülendő a legtöbben ételt adnak nekik.
Vannak alapítványok, akik az utcagyerekek szüleit próbálják meg felkutatni, de sokszor ez nagyon nehéz, mert sok gyerek nem szenegáli, hanem a környező országokból került ide. Sajnos az iskolalátogatás itt nem kötelező, így, ha a szülők nem küldik iskolába a gyereket, akkor semmi esélye nincs a tanulásra.
A hivatalos nyelv a francia, de a lakosság 40 százalékának anyanyelve a wolof. A legtöbb újság, rádióműsor nyelve is francia, néhány helyi rádiót leszámítva.
Kaotikus közlekedés
A közlekedés az otthonihoz képest kaotikus. A piros lámpát nem mindig veszik figyelembe és van olyan kereszteződés, ahol a fa ágától nem is látni. A taxik nagy része elég megviselt állapotban van, így sokszor az ablakot le- vagy felhúzni sem lehet, sőt, néha az is kérdéses, hogy a taxiajtó nem esik-e le menet közben.
Taxióra nincs, a taxissal előre kell megállapodni az árban és ez akár hosszas alkudozást is jelenthet. Itt a 'touba-ár'-ral, a külföldiek számára adott lényegesen magasabb árral kell számolni, de nyilván könnyebb, ha egy idő után megismeri az ember az árakat. Ugyanez az alkudozás jellemzi a piaci vásárlást is.
A legfontosabb érték a család, ezért minden más háttérbe szorul. Itt is fiúpreferencia jellemző, hiszen egyrészt a lányok hamar elkerülnek a családtól, másrészt a fiúk tudnak segíteni az otthoni, mezőgazdasági munkában.
Gyönyörű nők, sportos férfiak
Külföldiek részéről sokszor hallani az Africa-time kifejezést. Itt semmit nem lehet gyorsan elintézni, szinte mindenre várni kell; sokszor egy órát is az étteremben a számlára, vagy két napot az IT-sra, hogy visszatérjen az ígért kábellel. Ugyanakkor nagyon jó szenegáliakkal együtt dolgozni; segítőkészek, nyitottak, valóban csapatmunka folyik és elenyésző a versenyszellem.
Nem hagynám ki, hogy a nők nagyon szépek és nagyon ízlésesen öltözködnek. Egyrészt nagyon jó látni a világos, erős színekből készült ruhákat, és még soha nem láttam olyan nőt, akinek a kiegészítője ne illett volna a ruhájához. A nők általában 4-6 gyereket szülnek és 1-2 éves korig a gyerekeket a hátukon viszik. A muzulmánoknak négy, a tradicionális férfiaknak bármennyi felesége lehet, de nyilván határt szab az anyagi forrásuk. A feleségek nem élnek együtt, hanem külön háztartásban, így a férfi látogatja őket.
Az is szembetűnő, hogy mennyire sokan sportolnak még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy csak néhány edzőterem van és azok horribilis áron kínálják szolgáltatásaikat; már reggel hatkor lehet látni, hogy futnak, az utcán felüléseket végeznek - többnyire férfiak. Van egy tengerparti rész, ahol kisebb tömeg van szinte mindennap és ezt Izompartnak neveznek.
Ami viszont a legérdekesebb, hogy a fenti - európai szemmel nézve - nehézségek ellenére is szinte mindenki őszintén jó kedélyű, derűs.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Szürke hétköznapok és ami megfizethetetlen
Jöttünk, láttunk, visszamennénk
Nem akartuk elfogadni a helyzetet
Beilleszkedni Franciaországban
Utolsó kommentek