A mai némileg rendhagyó poszt, mert nem klasszikus határátkelős történet (már ha lehetek annyira nagyképű, hogy azt gondoljam, van ilyen...), de olyan ritkán olvas az ember Kambodzsáról, hogy úgy gondoltam, ennyi belefér. Remélem, ti is így gondoljátok majd... Jó szórakozást (és kommentelést persze) Zoltán írásához!
OFF: Bár természetesen sokkal jobb, amikor a posztról folyik a beszélgetés, vita, azért titokban, szigorúan magunk közt megvallva nagyon megható, hogy mindenről tudtok beszélgetni egymással, poszttól függetlenül. Ez azt jelenti, hogy igazi közösség van itt, a blogon. Köszönöm!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Nos, a történet egészen 20 évvel korábban, azaz 1992-ben kezdődött, amikor az életem éppen "lejtős" időszakban volt. Kambodzsában akkoriban ért véget a polgárháború és bevonult az ENSZ előkészíteni a választásokat illetve irányítani a menekültek visszatelepítését, valamint az ország közigazgatását megszervezni.
Persze én ezekről a dolgokról akkor mit sem tudtam, illetve annyi ismeretem volt, amennyit az otthoni média leadott. Lényeg az, hogy jelentkeztem egy ENSZ-misszióba Kambodzsába, és mire felfogtam volna, hogy miről is szól a dolog, már itt is voltam.
Titkos álom lett
Már az első élmények nagy hatással voltak rám. Teljesen más világ mint amit Európában megszokhattunk. Kezdve a klímától, egészen az emberek gondolkodásmódjáig. Pár hónap után hazamentem, és éltem az otthoni életem, de arra emlékszem, hogy jó pár évig az volt a titkos vágyam, álmom, hogy nekem ide vissza kell jönni.
Ahogy teltek az évek, ez az érzés kicsit megkopott, de Kambodzsát nem felejtettem el teljesen, viszont az, hogy kiutazzak, elérhetetlennek tűnt anyagi okok miatt.
Pár évvel ezelőtt a sors úgy hozta, hogy az egyiptomi Dahabba keveredtem és ott kezdtem el dolgozni, mint merülésvezető. Nagyon megszerettem a Vörös Tengert és volt is munkám, így ott ragadtam. Pár ismerősöm, barátom ekkor már rendszeresen járt ki Thaiföldre búvárkodni. Ekkor kezdett el foglalkoztatni ismét a dolog, hogy csinálni kellene egy délkelet-ázsiai túrát. Olyan hátizsákosat... :)
Szerencsére Kairóból Bangkokba nagyon olcsón találtam repjegyet, így nem is haboztam kiutaztam Thaiföldre. Pár hét Phuket szigetén, majd elhatároztam, hogy ha már itt vagyok, átruccanok Kambodzsába.
Kerékpárral jártuk be a környéket
Nos tehát 19 év után 2011 februárjában sikerült visszajutnom Kambodzsába. Öt nagyon szép napot sikerült Siem Reap-ben tölteni. Többek között köszönhető ez a 3 magyar lánynak (Kitti, Veronika, Klára), akikkel élveztünk Angkor felejthetetlen látványát. Kerékpárral jártuk be az ősi Khmer birodalom területét.
A visszautam Bangkokba sima volt leszámítva azt, hogy néha azt gondoltam , hogy soha nem érek vissza. Ugyanis megvettem a buszjegyet és az első "sokk" akkor ért amikor az első pihenőhelynél elvették a buszjegyet mindenkitől. Tudni kell, hogy a Kambodzsa -Thai határon nem mehetnek át a buszok ott át kell szállni.
Tehát ott volt mindenki buszjegy nélkül, viszont cserében mindenki kapott a ruhájára egy színes öntapadó matricát. Így értünk a határra. Ott a busz személyzetét kérdeztük, hogy hogyan tovább de mindenre csak az volt a válasz, hogy "no problem" :)
A határon mindenki saját maga elvégezte az útlevélprocedúrát majd a határ túloldalán egy thai fiú várt bennünket az elmaradhatatlan oldaltáskájával és a matricák színei alapján elkezdte az embereket különböző kisbuszokba beszállítani. Én csak reméltem, hogy a Bangkokba menő járatra szállított fel én nem például a pattayaira. :)
Végül is nem volt semmi gáz, kicsit szűkösen voltunk a buszban de Bangkokban a Khao San Roadon rakott ki. Még szerencsém is volt mert a szállodám előtt állt meg ahol a csomagjaimat hagytam. Még pár napot töltöttem Bangkokban, majd visszatértem Dahabba. A visszautam kicsit kalandosra sikeredett, ugyanis míg távol voltam Egyiptomban illetve még pár közel keleti országban kitört a forradalom.
Forradalmi hazaút
Ami a lényeg, hogy február 20-án indultam vissza Bangkokból Kairóba. Azt még nem tudtam, hogy ha Kairóba érek mi lesz a Kairó-Sharm El Sheikh járatommal, mert biztos voltam benne, hogy azt a forradalom miatt törölték. Bangkokban a Gulfair pultjánál minden rendben volt, kezembe adták a 2 beszállókártyát (Bangkok-Bahrein valamint Bahrein-Kairo). Nem is néztem meg őket egyáltalán, mert nem kaptam sem emailt, telefont arról, hogy bármi változás volna. Pedig meg kellett volna néznem... :)
Szóval a Bangkok- Bahrein járaton egy bahreini tanár ült mellettem és a ottani események megtárgyalásával telt a repülőút. Az volt a téma, hogy előző napon Bahrein belvárosában a katonaság a tüntető tömeg közé lőtt. A híradásokban 12 halott szerepelt. A tanár elmondta, hogy a testvére kint volt a tüntetésen és nem 12 halott volt, hanem sokkal több.
Így érkeztem meg Bahrein-be. A reptéren a biztonságiak terelgettek mindenkit ide- oda, útlevél-ellenőrzés stb. Mire észbe kaptam, a reptér bejáratánál álltam - ami ugye kicsit furcsa, mivel nekem transzferben kellett volna lennem - a kezemben egy bahreini vízummal és egy szállodafoglalással. :)
A reptéri ügyintéző ekkor mondta, hogy mivel az aznapi Bahrein-Kairó járatomat törölték, elhelyeznek egy szállodában Bahreinben és egy másnapi járattal jutok el Kairóba. Vettem egy nagy levegőt és megkérdeztem, hogy ugyan mondja már meg, hogy ez a szálloda hol van? Az ügyintéző a lehető legtermészetesebb módon azt válaszolta, hogy a belvárosban! :)
Húúúú. Na szóval a belvárosban dúl a forradalom, lövik az embereket és én menjek oda egy szállodába. Na ez volt az a pillanat amikor - egy tapasztalt utazó tudja - meg kell állni, átgondolni a helyzetet. Abban biztos voltam, hogy nem fogok Bahrein belvárosába menni. Ha már megúsztam a thaiföldi, kambodzsai túrát nem akartam felesleges kockázatot.
Megzsaroltam őket
Visszamentem a reptér épületébe és a Gulfair irodájában szó szerint kivertem a balhét. Követeltem, hogy azonnal juttassanak el Kairóba. Először azt mondták, hogy nincs lehetőség rá, már nincs járatuk Kairóba csak másnap. Kicsit megzsaroltam őket, ugyanis az egyik ismerősöm felvilágosított, hogy mivel nem értesítettek a járattörlésről annak ellenére, hogy az email címem és a telefonszámom is meg volt adva nekik, perelhetőek.
Miután ezt előadtam, kisvártatva az egyik ügyintéző odajött és azt mondta, hogy van egy lehetőség, hogy még aznap Kairóba jussak de átszállással és pár órát kell Dubajban töltenem. :) Nahát.... Dubaj.... hmmmm nem tudom elfogadjam-e.... :) Természetesen elfogadtam és így Dubajon keresztül még aznap éjjel Kairóban voltam.
A reggeli órákban érkeztem meg és már csak azon idegeskedtem, hogy a csomagjaim is megérkezzenek a sok járatmódosítás miatt. Szerencsére nem volt probléma, megjött minden csomagom. Az Egyptair pultjánál nagyon segítőkészek voltak és azonnal feltettek egy éppen akkor Sharm El Sheikh-be induló gépre.
12 órával a tervezetthez képest szerencsésen megérkeztem Dahabba... (folyt. köv.)”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Meg kellene próbálni Brazíliát
Kiábrándultam a magyar mentalitásból
Még időben elhagytuk Magyarországot
Túl gyorsan hullott az ölembe a lehetőség
Már az ételek megvásárlása is gondot okoz
Bukarest, kóbor kutyák és topmodellek
Nem kevésbé vagyok magyar, mint izraeli
Utolsó kommentek