A tegnapi hosszú franciaországi poszt után ma rövidebbre vesszük, de a téma igencsak érdekes. Az elszántabb olvasók talán emlékeznek arra, hogy több országfelelős is írt már a kérésemre arról, hogy került ki jelenlegi helyére. Norvégiai országfelelősünk, Jegesmedve is elküldte a maga történetét, amit most megosztok veletek.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on, komoly közösségi élet zajlik ott is, sok érdekes kérdéssel, kéréssel, beszélgetéssel. Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Végzős egyetemisták voltunk a barátnőmmel és látszott, hogy egyikünk szülei sem tudnak annyi pénzt adni, hogy vehessünk egy lakást.

Úgy éreztük, ha veszünk egy normális (2-3 szoba, 70 nm, szóval amibe már lehet gyereket vállalni) lakást, akkor pont a gyerekekre nem lesz keret a következő 15 évben. Ezt nem akartuk elfogadni.

Elég lett volna, ha azt látjuk, hogy kb. nettó 1000 eurónyi forintot meg tudunk keresni fejenként, de ezt nem éreztük biztosítottnak és ismerőseink visszajelzései is vegyesek voltak.

Ausztrália helyett Norvégia

Én már korábban is gondolkoztam a kivándorláson, de akkor inkább Ausztrália volt a lista tetején, az viszont a teljes addigi életünkkel való szakítással ért volna fel (figyelem, akkoriban még éppen csak elkezdett működni a VoIP, azaz az internet alapú telefonálás).

Ilyen előzmények utána jutottunk oda, hogy már nagyon látszott az egyetem vége, úgyhogy megpályáztunk két Erasmusos helyet. Én eredetileg Németországba szerettem volna menni, mert jól beszéltem németül, a barátnőm viszont az angolt bírta jobban.

Ezért csak olyan helyet választhattunk, ahol volt két hely és angolul tartották az órákat. Mivel Nagy-Britanniában a rossz oldalon vezetnek (…), ezért végül éppen Norvégiában sikerült találni két helyet. Ezeket egyetemi jópontjainkat felhasználva sikerült is elnyerni (oktatók, céges kapcsolatok ajánlólevelei).

Peches uniós csatlakozás

Az ösztöndíjjal nagyon rosszul jártunk, mert ez 2005-ben történt, amikor Magyarország az Európai unió tagja lett. Ezért nem az azelőtt szokásos és a norvég árszínvonalhoz illeszkedő (hűha, már megint az árakról beszélek...) 500 euró / fő / hó ösztöndíjat kaptuk a norvég államtól, hanem a 150 euró / fő / hó ösztöndíjat a magyartól.

A dolgok érzékeltetésére, csak a szoba, amit a főiskola bérelt nekünk 4300 koronába (akkor kb. 550 euróba) került havonta, kint, egy messzi elővárosban, ahonnan 40 perc volt a vonatút a főiskoláig.

Kemény spórolással alapoztunk

Egy évig dolgoztunk indulás előtt, és félretettünk kb. 1 millió forintot (akkor kb. 30 ezer korona), ami az ösztöndíjjal együtt éppen elég volt a megélhetésre kb. 8 hónapig. A tartózkodási engedélyhez bankgaranciát kellett bemutatnunk összesen 2,4 millió forintról.

Ez nem volt irreális, mert utólag átszámolva a 8 hónapos itt tartózkodás kb. 32 ezer korona szállás + 8000 korona közlekedés + 32 ezer korona étel költségű volt. Íebben sokat segített, hogy a tervezett 30 kredit felét egy cégnél végzett projekt adta, ahol ingyen ebédelhettünk, büfé rendszerben, ezért ha kiadósan megebédeltünk, kevesebb élelmiszert kellett vásárolni.

Maga a kiutazás ehhez képest már egyszerű volt, útlevél csak Hegyeshalomnál kellett. Csapatunk egyik fele repült az akkor már működő közvetlen Budapest-Oslo fapados járattal (Norwegian), a másik fele pedig egy telepakolt kisteherautóval autózott ki. Hogy aztán megkezdődjön a kinti életünk...”

Jegesmedve történetét olvasva az motoszkált bennem (immár nem először), hogy alapvetően kétféle stratégia létezik: a „vágjunk bele, ne hezitáljunk” illetve az aprólékos, megfontolt tervezés. Persze minden élethelyzet más és más, és mindez lelkialkat kérdése is, de azért kíváncsi lennék a véleményetekre: szerintetek melyik a célravezetőbb (mert hát az ember ugye hajlamos addig aprólékosan tervezni, amíg azon veszi észre magát, hogy el sem indult, a másik oldalról meg nagyon nagyot lehet bukni, ha az ember csak úgy elindul)?

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország,  Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

Beilleszkedni Franciaországban

Élesben megpróbálni

Itt van jövőképünk

Egy veterán határátkelő tanácsai

Mi kell a beilleszkedéshez?

Rejtői kalandok egy egzotikus országban

Iskola két földrészen

Tudtam, hogy nekem is mennem kell

Mindennap sírva telefonáltam haza

A szívem miatt költöztem Romániába

Miért költöztünk haza?

Mi a fenét keresek én itt?