Pár hete nem kis vihart kavart itt abcdedcba írása, melyben azt írta meg, miért Magyarország a tökéletes hely számára. Miután nem akármilyen vita alakult ki, úgy érezte, hosszabban is szeretne válaszolni, én pedig természetesen helyet adok neki. Most ez következik, a kommentekben pedig ti.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Kezdjük a legérdekesebb, egyben legfurcsább felvetéssel, miszerint kormánymegbízott lennék vagy fideszes bértollnok... :) Nem vagyok egyik sem, egyébként sosem érezhetem magamhoz közelinek a Fideszt. 2-3 éve is írhattam volna ugyanezt, akkor meg MSZP-és propagandista lennék? :)
Szimplán szeretem a hazámat, szeretek Magyarországon élni, a sok hibájával együtt elfogadom, ugyanúgy, ahogyan a családomat is és nem azért szeretem, mert a legtökéletesebb, hanem mert ebbe születtem bele, ez a hazám, itt élnek a szeretteim és a barátaim.
Nem kell lemondanom semmiről
Írták mások, hogy ugyanilyen jellegű munkával máshol háromszor ennyi kereshetnék és dupla ennyit megtakaríthatnék, de nem érdekel. Tökéletesen jól meg tudok élni itthon is a harmad akkora fizetésből és nem kell lemondanom semmiről, amit szeretnék és nem kell távol lennem senkitől, akit szeretek vagy akikkel szívesen találkozom. És nem, a Skype meg a telefon nem helyettesíti, még csak megközelítőleg sem, a személyes beszélgetést, a csókot, a puszit, az összeborulást, vállon veregetést, stb....
Sokan felrótták, hogy miért tartom magam átlagosnak, és összemosták a fizetésemet is az átlagossal, holott sehol nem írtam a fizetésemet átlagosnak. Amit írtam: "átlagos ember vagyok, átlagos családi háttérrel és lehetőségekkel", ezt fenntartom továbbra is: szüleim sima érettségivel rendelkeznek, egyszerű munkások/alkalmazottak voltak a szocializmus alatt és utána is, majd kisnyugdíjasok.
Sem a szoci alatt, sem utána semmilyen posztot nem töltöttek be, ami segíthetett volna bármiben is. Szimplán egy biztos családi hátteret adtak és támogattak, ösztönöztek a tanulásban. A szülővárosom egyik általános iskolájába, majd középiskolájába jártam.
Az egyetemet elvégeztem becsülettel
Sosem voltam problémás, tanultam rendesen, a nyelveket komolyan vettem, így érettségire két középfokúm és jó jegyeim voltak. Tisztában voltam vele, hogy ha jól fizető munkát akarok, akkor ennek megfelelő egyetemre kell mennem. Mik a jól fizető munkák? Jogászi, gazdasági, műszaki, bizonyos orvosi, marketing, reklám szakmák, stb...
Ezek közül engem a gazdaság és a műszaki területek érdekeltek, így egyértelmű volt, hogy csak a Közgáz vagy a Műegyetem jöhet szóba, végül az utóbbit választottam, de biztos vagyok benne, hogy az előbbivel sem jártam volna rosszabbul. Az egyetemet elvégeztem becsülettel, eldöntöttem, hogy mi érdekel leginkább, majd diplomázás után elkezdtem dolgozni ezen a területen, amit azóta is folyamatosan teszek. Évfolyamtársaim többsége is, mind hasonló vagy még magasabb fizetésért dolgozik, ezzel a diplomával, ez teljesen átlagos.
Soha senkinek nem tolt hátulról, mindent magamtól értem el. Ugyanolyan lehetőségeim voltak, mint bárki másnak, erre utaltam az átlagos lehetőségekkel. Mindenkinek meg van a lehetősége, hogy ne balhézzon, jól tanuljon, nyelveket tanuljon és olyan egyetemre jelentkezzen, amik piacképes tudást és diplomát adnak és amikkel nagyobb eséllyel talál magának az ember jól fizető állást.
Nem költök sokat
Elismerem, hogy nem mindenkinek adatik meg az, hogy szeresse is a munkáját és azt meg is fizessék. Legtöbbször vagy nem fizetik meg eléggé az imádott szakmát, vagy megfizetik, de nem szereti az ember. Ilyen szempontból valóban szerencsém van, hogy a kedvenc területemen a fizetés magasabb, mint az átlag.....de ezért engem hibáztatni, szerintem nem korrekt. Ha pedig valaki azt választja, hogy inkább olyan munkát végez, amit szeret, de tudja, hogy azt nem fizetik meg, akkor az az ő döntése, vállalja a következményeit.
Ami a kiadásokat illeti, valóban nem költök sokat, illetve amit költök, azt is tervezetten és racionálisan. Nincsenek "impulzusvásárlásaim", nincsenek felesleges kiadásaim, azt veszem, ami jó áron kapható és amire szükségem van vagy lesz. Nem akkor kezdek el nadrágot keresgélni, amikor már az összes agyonhasznált, hanem bármikor ha látok jót, akciósan vagy jó áron, akkor megveszem, mert előbb-utóbb úgyis kelleni fog. Azt meg le...rom, hogy ha 1-2-3 éves ruha már nem az aktuális divat szerinti. Nem járok rongyokban, normális cuccaim vannak.
Nem vagyok geek, nincs szükségem a legmodernebb műszaki kütyükre, bőven megelégszem a 2 éves okostelefonommal, a 4 éves kompakt fényképezőgépemmel, az 5 éves pc-mel és a 10 éves hagyományos tévével, amit már szinte egyáltalán nem nézek.
Nem járok étterembe (évente 2-3 alkalmat leszámítva), a munkahelyemen 550 Ft egy menü, reggelit, vacsorát magam készítek, hétvégén pedig magunk főzünk a barátnőmmel.
Nem járunk méregdrága partihelyekre, bárokba, flancos helyekre, az egyszerű kiskocsmákat, házibulikat részesítjük előnyben.
Igaza van azoknak, akik azt írják, hogy mindez csak addig működik, amíg nincs családja az embernek. De pont ezért nincs még család és nem is tervezzük vagy 6-7 évig. Addig bőven összegyűlik annyi, hogy minden alap (saját ház, autó hitel nélkül) meglegyen, hozzá némi tartalék is, hogy egy esetleges munkanélküli időszakot illetve a gyes alatti, egykeresős időszakot is át lehessen vészelni. Barátnőm jóval fiatalabb, így ő sem fog kifutni a korból, ami a gyerekvállaláshoz kell."
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Ott álltam két semmit sem érő diplomával
Hogyan (és hogyan NE) keressünk állást Ausztriában?
A szobalány és a recepciós: egy nap a hotelben
Maguk sem tudják, mire vállalkoztak
Gatyában és papucsban Madridban
Magadra számíthatsz, senki másra
Képtelen lennék távkapcsolatban élni
Utolsó kommentek