Mai utunk Svájcba vezet, vendégszerzőnk részletes és igen informatív írásából kiderül, igazak-e az országról szóló legendák. Kozmopolita posztjából pontos képet kaphatunk arról, hogy Svájcban tényleg még drágább az életed, de szerencsére a fizetésed is. Az is kiderül, hogy távol Magyarországtól is lehet magyarnak nevelni a gyerekeket.
“Mi a feleségemmel, valamint egy óvodás és egy iskolás gyerekkel 10 év finnországi élet után költöztünk Svájcba két évvel ezelőtt. Kommentben már írtam, hogy főleg kisgyerekekkel Skandinávia a legbarátibb hely Európában, mi imádtuk, végül azonban besokalltunk a téli sötétségtől, a hazától való távolságtól, és attól, hogy külföldre csak repülővel tudtunk menni (na jó, hajóval is…:). Olyan országot kerestünk, ami hasonló életszínvonallal, természeti és társadalmi értékekkel kecsegtet, de jobb a klímája, és közelebb van Magyarországhoz.
Miután alapvetően a hegyeket részesítjük előnyben a síkvidékkel szemben, és imádunk utazni, Svájc egyértelmű választás volt, hiszen ott az Alpok, plusz kocsival is gyorsan el lehet jutni haza, és a francia vagy az olasz Riviérára is. (Hogy haza miért nem akartunk költözni, abba most nem mennék bele, erről szól az egész blog.)
Az első lépés: munkakeresés
Miután megszületett az elhatározás, kezdődött a munkakeresés. Én a www.careerjet.co.uk oldalt használtam, mert az volt a tapasztalatom, hogy nagyon jól indexeli a helyi portálokat, így a svájciakat is. Több középvezetői állást is megpályáztam multiknál, kettőnél elhívtak interjúra, de csak arra mentem el, aminél ők állták a repjegyet (itt jegyezném meg, hogy 10 év nemzetközi munka után már sokkal többet foglalkoznak a tapasztalatoddal, mint a diplomáddal).
Amikor már biztosnak tűnt az állás, elkezdtem a nyomozást. Igyekeztem beszerezni minél több konkrét információt az országról, a városról. Árak, szokások, adózás, szórakozási lehetőségek, iskola, óvoda, emberek mentalitása, mindent, ami befolyásolhatta a döntésemet. Amikor döntenem kellett az állásról, már nagyjából képben voltam, hogy tudok-e majd abban a társadalomban élni és milyen színvonalon.
Az iwiw-en kerestem olyanokat, akik Svájcban élnek és legalább 20 emberrel beszéltem telefonon, mielőtt igent mondtam az állásra. Előtte már nagyon vonzott az ország, de tudnom kellett, hogyan tudok megélni az ajánlott fizetésből, és milyen a közeg, a társadalom, a mentalitás. Aztán rájöttem, hogy a legtöbb magyar, aki közvetlenül Magyarországról költözött ki, dicshimnuszokat zeng, ezért kerestem itt élő németeket, angolokat, finneket is (www.englishforum.ch). Ők jóval objektívebb képet tudtak festeni, hiszen ők is “jóléti társadalmakból” jöttek.
Verseny az albérletekért
A letelepüléshez a cég minden segítséget megadott, egy ügynök segített házat találni, és az összes adminisztrációt elintézni. Jellemző, hogy az albérletekért verseny van, pályázni kell, és főleg a nagyobb városokban nagyon nehéz nyerni. Egy ismerősöm saját bevallása szerint 90-nél is több helyet próbált, mire kapott egyet.
Ráadásul csak évente háromszor vannak nagy cserék (március 1., július 1. és október 1.), ezeken kívül szinte semmit nem lehet találni, és sokszor neked is vállalnod kell, hogy ezek valamelyikén költözöl ki. Mi a zürichi agglomerációba költöztünk egy takaros faluba (pl. mint Budakeszi Bp-hez), ahol valamivel könnyebben ment a lakásbérlés. Általában 3 hónapos a felmondási idő, és 3 hónapos kauciót kérnek.
Nálunk a feleségem is dolgozik teljes munkaidőben, ami itt nagyon ritka. Itt még ma is a legtöbb nő „hausfrau“, azaz hivatalosan otthon van, és a gyerekeket neveli, vagy legfeljebb részidőben dolgozik. Ezért 5 éves kor alatt nincs óvoda, de utána is csak délig, és heti egy-két napon délután fél 4-ig, de akkor is hazamennek a gyerekek ebédre. Napközi, iskolai étkeztetés nincs, vagy nagyon ritka.
Ha a feleség is szeretne dolgozni, akkor a gyerekek mellé nanny kell vagy “tagesmutter” (aki bevállalja néhány szomszéd gyerekének a felügyeletét és étkeztetését is pénzért). Ez itt egy elterjedt foglalkozás. Magánóvodák és -iskolák vannak, de drágák, a nemzetközi iskolába pedig szinte csak az expatok járatják a gyerekeiket, akik max. 3 évig terveznek maradni, és akiknél általában a cég állja (ez kb 25 000 frank / év / gyerek, és persze integráció majdnem kizárva, mert itt angolul oktatnak).
Mi némettudás nélkül érkeztünk, de mostanáig ebből nem volt nagyobb problémánk. Zürich kantonban a lakosság 20 %-a külföldi, ami már érezteti a hatását abban, hogy majdnem minden hivatalban, szolgáltatónál és boltban beszélnek angolul. Persze az igazi integrációhoz kell a német.
Na akkor jöjjenek a konkrét számok, a teljesség igénye nélkül:
Költségek:
(Bár mostanában erősen ingadozik, de az egyszerűség kedvéért számolhatunk 230 forint / frank árfolyammal. Átszámolni ugyan nem nagyon érdemes forintra, de annak, aki akarja, ez talán kis segítség - Határátkelő)
Lakás: 2650 frank (új ház, 120 m2, négy és fél szoba, garázs, víz, fűtés benne van, Zürich melletti falu, ugyanez a kategória Zürich-ben 3000-4500, kerülettől függően)
Biztosítások: Svájc a leg(túl)biztosítottabb ország a világon. Mindent lebiztosítanak és a biztosítások drágák.
-
1200 frank/hónap a kombinált egészségbiztosítás a családra. Ez ún. full privát, amikor már garantálják, hogy egyszemélyes kórterembe tesznek a kórházban, és alacsony az önrész. Ennél van olcsóbb is, de akkor magasabb az önrész az egyes ellátásoknál és a gyógyszereknél, és pl. nem mehetsz szabadon bármelyik jó orvoshoz. Az alap 600/hó, ami sima otthoni TB-nek felelne meg, de persze minden vizitért minimum 50 frankot akkor is fizetni kell (megint csak a biztosításodtól függ)
-
Lakásbiztosítás: 1000-1500 / év
-
Autó: 1100 / év (semmi luxuskategória, egy hétüléses, 2000 cm3)
Áram, internet, tv: 300 / hó
Ebéd a munkahelyi menzán: 15-20 frank / nap
A szolgáltatások (minden, amihez ember kell) itt is nagyon drágák.
-
Hajvágás: 40 frank (Zürichben 60), női fodrász (festéssel): 90-100 frank
-
Nanny: 20-30 frank / óra
-
Takarító: 25 frank / óra
-
Villany- és egyéb szerelök: 50-80 frank / óra
-
Taxi 15 km-re: 100 frank
-
Vonat Zürich-Baden (20 km): 10.40 frank
Buszjegy Zürich-ben: 3 frank (érdemes 150 frank / éves áron kiváltani egy ún. Halbtax kártyát, akkor az egész országban minden fajta jegyet féláron kapsz)
Parkolás: 2 frank / óra (a legtöbb helyen minimum)
Vásárlások: 1200-1500 frank / hó (Főleg az élelmiszer, mosószer, háztartási cuccok nagyon drágák, ezekért érdemes átmenni Németországba, főleg a mostani árfolyamnál. Viszont a ruha és a műszaki cikkek kb otthoni áron vannak.)
Utazások: 1000-1500 frank / hó (átlag; mi minden hétvégén megyünk vagy Svájcon belül vagy a olasz-német-francia helyekre, néha haza, évente kétszer-háromszor messzebb)
Étterem (2 felnőtt, 2 gyerek, pizza és üdítö): 100-120 frank
Fizetések:
A fizikai munkákét már írtam a költségeknél. Irodai munka, középvezetői szinten, 120-160 000 frank /év bónusszal (itt éves fizetéssel számolnak)
Adó, nyugdíj és egyéb hozzájárulások: kb 15-25 %, fizetéstől és lakhelytől függő. Van helyi, kantoni és szövetségi adó. Ez a tétel mindenesetre kellemesen alacsony. Általában véve alacsonyak az állami elvonások, cserébe minden nagyon drága. De így az egyén döntése, mire mennyit költ.
Összességében az adó és a fenti költségek után marad még 4-5000 frankunk havonta. Ha egy családban csak egy fizetés van, akkor persze sokat lehet spórolni az utazásokon, a vásárláson, éttermen, stb. A legtöbb svájci családban csak a férj dolgozik, de nem ismerek olyan családot, ahol nélkülöznének.
Mi az ideköltözés után azonnal elkezdtünk alkalmazkodni (nyelv, szokások, értékrend, stb). A gyerekeket beírattuk a helyi iskolába, hogy minél előbb integrálódjanak (a kritikus kommenteket megelőzendő megjegyzem, hogy továbbra is magyar az identitásuk, gyönyörűen beszélnek magyarul, és haladunk velük a magyar tananyaggal, még otthoni iskolába is beírattuk őket magántanulóként).
Mivel mi akartunk Svájcba jönni, mindezt nem éreztük áldozatnak, hiszen már eleve olyan országot választottunk, amelyik közel áll hozzánk. Tapasztalat: ha a helyiek látják, hogy próbálkozol, akkor elfogadnak, akárki akármit mond is a kommentekben. Ez volt Finnországban, és ez van itt is. Nem idegennek érezzük magunkat, hanem megbecsült vendégeknek.
“Hiányoznakazotthoniakahaverokalevegőillataazemlékekazölelésekmegatöltöttkáposzta”
Persze, van, amit csak otthon kaphatunk meg. De a kérdés mindig az, hogy mit nyersz, és mit veszítesz.
Én SOKKAL többet nyertem a külföldi élettel, mint amit veszítettem. És a külföldi életem lehetőséget biztosít arra, hogy a veszteséget is egyre inkább ledolgozzam, hiszen gyakran járhatok haza (vagy bárhova), vagy hozhatok ki rokonokat, barátokat, akikkel mindig úgy folytatom, mintha csak tegnap váltunk volna el. Ez persze nagyban köszönhető a Skype-nak.
Mindeközben pedig itt is sok barátunk van (magyarok és mások), sőt a finnországiak is megmaradtak. Nekem a külföldi élet nem az otthoninak a feladását, hanem a kiegészítését, a folytatását jelenti. Olyan, mintha egyszerre két életem lenne.”
Eddig tartott Kozmopolita írása, amiért hatalmas köszönet és hála neki, hiszen valóban rengeteg hasznos információt tartalmazott. Ha valakinek kedve támadna a saját történetét megírni, ne habozzon!
Véleményeteket várom itt, a kommentekben, vagy a Facebook-oldalon, ahol kapcsolatokat is lehet kialakítani. Aki pedig egyiket sem szeretné, csak megtisztelne azzal, hogy megírja véleményét, saját történetét privátban, az a hataratkeloKUKAChotmail.com címre teheti meg.
Olvasd el a legérdekesebb posztokat és szólj hozzá!
14 nap múlva Svédországba költözünk
Választunk egy országot magunknak
Elindulni, de mennyiből? - gyakorlati tanácsok
Nem bántuk meg, de nagyon nehéz
Odakint farkastörvények uralkodnak
A létbizonytalanság szelleme eltűnik
Úgy mennék külföldre, hogy mégsem
Utolsó kommentek