Valami azt súgja lesz nagy vita a mai posztból, hiszen szerzőnk, Jules éppen csomagol. Kanadából indul haza – hogy miért, azt a sok apró tapasztalatból összeálló kép magyarázza meg.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Én egy kanadai kisvárosból írok (60 000 lakos) és a saját tapasztalataimat szeretném bemutatni. Nekem is, mint sokan másoknak, nagyon sok ismerősöm vágott neki a 2000-es évek elején Amerikának. Mások meg a 2000-es évek közepétől Európát próbálták meghódítani.

Szóval a sok elbeszélő költemény nyomán engem is egyre jobban foglalkoztatott, hogy elmenjek és szerencsét próbáljak, ezzel együtt egyre nagyobb elégedetlenség, undor uralkodott el rajtam Magyarországgal kapcsolatban. Eljutottam arra a szintre, hogy már utáltam otthon lenni és csak az elmenekülés töltötte ki minden gondolatomat.

Izgatottan vágtam neki új életemnek és örömmel hagytam hátra a magyar hont. Mivel rokonok élnek itt Kanadában ezért én egészen idáig futottam az otthoni kilátástalan élet elől.

Az eddigi (1,5 év) kanadai tapasztalatomat szeretném a nyilvánosság elé tárni. De azt megjegyezném nem szeretnék senkit sem lebeszélni semmiről vagy rábeszélni semmire.

Én úgy gondolom, aki menni akar, annak menni is kell, de akik elhatározták, azoknak azt ajánlom, olvassák el figyelmesen, amit írtam. Előre jelzem, írásomban az itteni átlagemberekről fogok írni és az átlag életszínvonalat próbálom bemutatni, rávilágítva arra, mi várhat azokra, akik egy átlagos életet szeretnének élni itt egy kanadai kisvárosban (tehát ha se nem doktor és se nem mérnök az illető).

Ami mellette szól

- Az átlagemberek rendkívül kedvesek, tisztelettudóak, szépen beszélnek egymással.

- Köszönnek az utcán, a munkahelyen segítőkészek, na és mosolyognak, ezt nagyon jó minden nap látni, tapasztalni.

- Vásárláskor a boltban az alkalmazottak nagyon kedvesek, segítőkészek, türelmesek és azonnal cserélnek mindent, a lényeg a vásárló elégedettsége.

- Szerintem itt könnyebb részidő munkát találni, sok ilyen álláslehetőség van és tényleg hiszek benne, hogy ha valaki karriert akar csinálni, akkor 5-8 év alatt kemény munkával nagyon sokat el lehet érni (értem ez alatt: család, ház, autó).

- A kórházi ellátás nagyon jó és nagyon modern.

- Sokan sportolnak, futnak vagy konditerembe járnak.

- Olcsó a benzin és olcsón és egyszerűen lehet használt autót venni, az átírás költsége 20$.

- Olcsó a hitelkamat (házra 25 évre évi 3% körül van, új autóra 7 évre évi 6% körül, használt autóra 7 évre évi 9% körül).

- Az áfa 13 %.

- Járulékok a bérből, minimálbérre 17%, afölött 33%.

Ami ellene

- Szerintem ez egy nagyon drága ország, amit hatalmas cégek irányítanak a minél nagyobb profit elérése érdekében.

- Ahol lakom, az átlagfizetésből (1800$/hó) nem túl sok marad a hó végén, ezért nagyon sokaknak 2 állása van. (Ne felejtsük el, egy nagyobb városban nagyobbak a költségek is.)

- Sokan dolgoznak még teljes munkaidő mellett is (az én munkatársaim közül is sokan csinálják).

- Nehéz jó teljes munkaidős állást találni.

- Nagyon sok munkaadó trükközik itt is, például nem vesz fel egy embert full time-ra, hanem felvesz két embert part time-ra ugyanarra a munkára és máris nem kell fizetni a túlórát, meg szabadságpénzt, meg műszakpótlékot. (Magyarul egy vasárnapi éjszakás műszakért ugyanannyit kapsz, mint egy hétfő délelőttért.)

- Ebből kifolyólag az emberek 50-60 órát dolgoznak egy héten, de két munkahelyen.

- Itt is, mint mindenhol, ha sok pénzt akar keresni az ember, akkor nagyon jó végzettségnek kell lennie és a munkatapasztalat sem árt, de csak a hiányszakmák nyerők itt is.

- A diákhitelre alapuló diplomagyártás itt is megtette a hatását, nagyon sok diplomás nem tud elhelyezkedni a szakmájában, mert túlképzés van, ezért elvállalnak mindent, amit csak lehet, mert a hitelt vissza kell fizetni.

- Érdekes az is, hogy itt nincs munkaszerződés.

- Nyugdíjjárulékra 4,5 százalékot vonnak, tehát ha jó nyugdíjat akarsz, akkor arról saját magadnak kell gondoskodni és fizetni.

- Fogorvosnál bölcsesség fog húzása 400$/darab.

- Szemüvegkészítés 500$/darab

- A gyógyszerek is elég drágák.

- A gyes egy évig jár és a fizetésed 65 százaléka. (Az átlag fél év után már megy vissza dolgozni, mert kell a pénz.)

- A lakóhelyemhez közeli óvoda fizetős, az átlag 500 $/hó/gyerek.

- Az általános iskola ingyenes, de napközi nincs, azt neked kell megoldani, erre vannak nagyon kedves emberek, akik vigyáznak a gyerekre, amíg te fel nem veszed munka után, itt átlag 600 $/hó/gyerek.

- Az egyetem fizetős és nem olcsó, itt, ahol lakom, az átlag 4500 $ / év.

- Az átlagember tudását inkább nem feszegetném, de Észak-Amerikán kívül szinte semmit nem ismernek.

- Az éjszakai élet nagyon drága, ezért sokan isznak otthon 11-ig, éjfélig és onnan mennek a szórakozóhelyre, ami 2-kor már bezár.

- Alkoholból a sör a legolcsóbb, így azt isszák a legtöbben nők, férfiak egyaránt.

- Az átlagemberek nem igazán adnak a megjelenésükre és elég slamposan öltözködnek.

- Az átlagos testalkat olyan, mint nálunk a túlsúlyos.

- Az autóbiztosítás nagyon drága, itt a kötelező átlagára 100 $/hó, de ugyanilyen autóra Torontóban már 250 $/hó.

-Internet, kábel tv, telefon - együtt átlag 150 $/hó.

-A feltöltős mobiltelefon nagyon drága,ezért az emberek inkább a 3 éves szerződést válasszák,de mivel a percdíjjak drágábbak mint Európában, ezért a többség sms-ezik mert az ingyen van (mobil költség kb. 30 $ - 50 $/hó)

-Lakásbérlés - ebben a városban egy egyszobás átlag 550 $/hó, egy kétszobás átlag 700 $/hó.

- Az átlagemberek inkább a külterületen laknak. mert itt az ingatlanok olcsóbbak ezért mindkét szülőnek szüksége van autóra, munkába járni, gyereket iskolába, óvodába vinni, és ez mind nem kevés pénzben van.

-Az éves ingatlanadó az ingatlan forgalmi értékének 8 százaléka, ami nem kis pénz (rokonnak ebben az évben 2600 $)

-A tél az itt elég kemény, kb. 4 hónap, akár -40 fok is lehet, meg térdig érő hó, ezért az utakat nagyon sózzák, ami nem kedvez az autóknak, ezért egy 8-10 éves autó már csupa lyuk, na meg van benne 200 ezer km.

-Autót javíttatni sem olcsó, az autószerelők 70 $/óráért dolgoznak, és nem igazán kapkodnak – persze a megkezdett órát is ki kell fizetni.

-Az egyik fájó pont nekem, hogy mindenki csak palackos vizet iszik, mert nincs más.

Az élelmiszerekről

-Az élelmiszer pocsék ízű és minőségű, és nagyon drága (én 300 $ - 400 $-t költök magamra egy hónapban és még rossz is).

-Megtanultam megfőzni a kedvenceimet otthon és szeretek is főzni, de itt már semmi értelmét nem látom a főzésnek, mert ilyen silány alapanyagokból, mint amit itt kapni nem sok értelme van az egésznek.

-Nincs íze a hagymának, húsnak, paprikának, paradicsomnak, fokhagymának és még sorolhatnám. A zöldségek egyébként Mexikóból és Amerikából jönnek, Amerikából a húst még nem engedik be, mert ott nagyon sok szteroidot használnak, tehát marad a drágább kanadai. A silány minőségű gyümölcsök meg Dél-Amerikából származnak.

-Az élelmiszer-lobbi megtette a hatását, az élelmiszer felügyelet itt sokkal engedékenyebb mint Európában. Nem kötelező mindent feltüntetni az élelmiszeren

(például a sóban található: 21 százalék sodium és semmi mást nem írnak, hogy mi az a többi 79 százalék, azt senki sem tudja, érdekes, nem?)

-Az élelmiszergyárak uralják a teljes ellátást, alig találni nem gyárban előállított terméket.

-Az átlagos húsipari termékek iszonyúan sósak (felvágottak, kolbászok, sonkák, virslik, stb. ehetetlenek).

-Hatalmas mennyiségű élelmiszer adalékot, színezéket, ízfokozót használnak.

-Nagyon sok az allergiával és depresszióval kezelt emberek száma és nagyon sokan szednek gyógyszert valamilyen nyavalyára.

-A gyerekek között is sok a hiperaktív és a rákos megbetegedések száma sem kevés.

(az egyik rokonnak 15 évi ittlét után már évek óta nincs szaglása és minden ősszel-tavasszal allergiás, pedig otthon semmi baja nem volt)

-De saját tapasztalat is van: évente egyszer szoktam beteg lenni, mióta itt vagyok már háromszor voltam.

-Eddig otthon évente egyszer volt herpesz a számon, most már havonta kijön.

-Ha beteg vagy, az orvoshoz időpontot kell kérni, de lehet hogy csak pár nap múlva kapsz.

Társadalmi elvárások és a következményei

És még sorolhatnám, vége-hossza nem lenne a furcsaságoknak és költségeknek, csak úgy röpködnek a százdollárosok. Összegezve: nagyon sokat fogsz itt dolgozni, meg keresni is, de nagyon sokat is fogsz költeni.

Mivel a társadalmi elvárás a szép ház, a szép autó, meg a nyaralás szép helyeken, ezért te is idomulsz és akaratlanul is elköltöd a megspórolt kis pénzedet (ha van), vagy vásárolsz hitelkártyára, mint ahogyan sokan csinálják itt és egy véget nem érő történet veszi kezdetét, amiben te csak egy szereplő vagy és nem irányító.

A rokonok is elértek mindent, amit lehetett, nagy, szép ház, gyerekek, autók, de soha sincs pénz semmire, a törlesztő részletek, a rezsi, a váratlan kiadások elviszik az összes pénzt, pedig átlag felett keresnek.

Ketten keresnek 1,3 millió forintnyi dollárt havonta és még így is hónapról-hónapra élnek, sőt az egyiküknek még nyugdíja sem nagyon lesz, mert azt már nem tudják fizetni.

Az is igaz,hogy itt te is elérhetsz mindent, amire vágysz, amiket a filmekben láttál (ház, autó, utazás) a tied lehet, de annak borsos ára van: hatalmas hitelek, credit kártyák és a te és gyermekeid egészsége a tét, ezek után mindenki döntse el maga, megéri-e ekkora áldozatot hozni tárgyakért, amik ha belegondolunk, lehet nem is olyan fontosak.

Boldogan csomagolok

Eljutottam arra a szintre, hogy már azt szégyellem: nem voltam büszke arra, hogy magyar vagyok. Na meg, hogy elég buta voltam, hogy nem láttam milyen fontos az egészség és a jó élelmiszer az ember életében.

Igen tudom, hogy nehezebb otthon élni, de boldogan csomagolok be a bőröndömbe és hagyom itt ezt a profit- és hitelorientált országot, ahol a nagy bankok, élelmiszer- és gyógyszergyárak csak pénzforrást és nem embert látnak benned.

Örömmel térek vissza a kis magyar városomba és élem tovább a szürke kis magyar életemet boldogan, egészségben és legalább tudni fogom, hogy mit eszem és mit iszom.

Már alig várom, hogy otthon legyek Magyarországon, hogy megízleljem egy jó hideg forrás vízét, hogy megízleljem egy jó paradicsom, paprika, hagyma, szalonna ízét. Mert most már arra vagyok a legbüszkébb, hogy magyarnak születtem és Magyarország a hazám.”

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

Ausztria – újrakezdés 50 felett http://hataratkelo.postr.hu/ausztria--ujrakezdes-50-felett

Hollandiai rémtörténetek

Lelassulni ehhez az életformához

Összespóroltam annyit, hogy elinduljak

Jó széllel francia partra

Semmi nem tartott vissza

Nekem ide vissza kell jönni

Meg kellene próbálni Brazíliát

Így lettünk hazátlanok

Egy nap egy óceánjárón

Önkéntes rendőrként Angliában

Kiábrándultam a magyar mentalitásból

Még időben elhagytuk Magyarországot

Dublin, te csodás!